12. fejezet - Bonyodalmas nap

Mivel most elég kevés "látnivaló" van, ezért úgy gondoltam, nem csinálok egy külön posztot nekik, hanem a fejezet alá beszúrom őket!
Tehát nincs más hátra, mint előre! Enjoy! :)
/Természetesen most is várom a kommenteket!:)/
_______________________________________

Szombat délben a telefonom csörgésére ébredtem. Először azt hittem, csak álmodok. Mire észhez tértem, és egy nagy ásítással kikeltem az ágyból, elhallgatott.
Álmosan odavánszorogtam a táskámhoz, és kivettem a telefont. Gyorsan megnéztem ki volt az, és hatalmas meglepetésemre Erik neve állt a kijelzőmön. Gyorsan visszahívtam! Kétszer csengett ki, mire felvette:
- Szia Kriszta!
- Szia Erik! Jaj, ne haragudj, hogy nem vettem fel, de mire odaértem a telefonhoz, letetted. – mondtam álmod hangon.
- Felébresztettelek?? Bocsi!
- Nem, nem semmi gond. Örülök, hogy hívták! Mi újság, hogy vagy? Nagyon rég beszéltünk, és aggódtam érted!
- Aggódtál? De hiszen miért? Hiszen tudod, rossz pénz nem vész el! – nevetett.
- Jaj Erik! – mosolyogtam meg az előző mondatát. – Annyira… annyira mérges voltál, mikor legutoljára beszéltünk! Féltem, hogy csinálsz valami hülyeséget!
- Nem-nem! De az utolsó beszélgetésünk miatt hívtalak! Mikor értek haza holnap? Kimennék eléd a reptérre, és gondoltam, hogy elmehetnénk enni valamit, és megbeszélhetnénk a dolgokat. Na meg persze mesélhetnél az utadról!
- Rendben, benne vagyok! Holnap a 11 órás géppel indulunk, hogy azért pihenni is tudjunk még holnap. Meg hát Nellinek hétfőn már dolgoznia kell menni, tehát mindenképpen időben kell hazaérnünk. Szerintem fél 2 és 2 óra között Ferihegyen leszünk. A 2B terminálba érkezünk majd!
- Okés, akkor ott foglak várni! És egyébként hogy vagy?
- Oh, köszi szépen, jól. Pont tegnap voltunk egy nagyon jó szórakozóhelyen, és hajnalban értünk haza. Kicsit többet is ittunk a kelleténél… Most pedig kipihenjük… - néztem körbe a szobában, de láttam, hogy Szilvi nincs bent, így helyesbítettem: … vagyis kipihenem magam. A lányok leléptek valahova, biztos ebédelnek.
- Igen, és gondolom te később értél haza egy kicsivel, mint ők…
- Ezt miből gondolod?
- Hát, éppen a számítógépnél ülök, és egy elég érdekes cikket olvasgatok, amik mellé képeket is csatoltak. A cím pedig: „Robert Pattinson végre megtalálta az igazit!”. És a lány, aki a képen van, és éppen csókolóznak, kísértetiesen hasonlít rád! Nem mintha baj lenne, és tudom, nem sok közöm van hozzá, de nem arról volt szó, hogy ez egy csajos nyaralás lesz? Ahhoz képest elég szépen bepasiztál! – mondta, és az utolsó mondatban egy kis gúnyt véltem felfedezni.
- Nanana, Erik! Azért egy kicsit visszafoghatnád magad! Én nem pasiztam be! Ez egy félreértés, amit a sajtó már megint felfújt!
- Hát a képek semmiképpen sem a félreérthető kategóriába sorolandók! Elég egyértelmű a szituáció!
- Miért, ott voltál? Tudod, hogy mi hangzott el a csók után? Nem!! Akkor kérlek szépen ne kombinálj, mielőtt nem hallgattál végig! És különben is…
- Mi?
- Áh, hagyjuk! A lényeg, hogy nem vagyok, és nem is leszek Robert Pattinson barátnője, mindössze barátok vagyunk!
- Ja éééééééértem! És ezt egy baráti puszi volt! Aham… - gúnyolódott.
- Na jó, azt hiszem most fejeztem be! Tudod mit? Nem is kell kijönnöd elém a reptérre… Nem érdekel a gúnyolódásod! Közted és köztem nem történt soha semmi, és ahogy Robbal, veled sem fog, így ha azt vesszük, nincs semmi okod arra, hogy ezt csináld! És azt hiszem, nem is érdemlem meg! Az, hogy nem hívtalak fel rögtön, hogy kivel találkoztam Londonban? Hát Istenem… Talán nem akartam senkinek sem az orrára kötni. Anyuék sem tudnak róla, ha ez megnyugtat!
- Szerinted nem tudnak róla? Amikor az összes újság veletek van tele?? Felolvassak neked pár cikket? Érdekelne? Nah itt van, találtam is egyet! – és elkezdte olvasni az egyiket:
„A szexi vámpírsrác újabb áldozata!
Gondolják ezt sokan, akik nyomon követik a legújabb sikerfilm, az Alkonyat szexi vámpírját alakító, 23 éves Robert Pattinson életét.
Rob egy héttel ezelőtt fejezte be legújabb filmjének a ’Remember Me’-nek forgatását New Yorkban. A közel két hónapos munkálatok alatt – nem is egyszer – felmerült a gyanú, miszerint a film főszereplőnőjével, Emilie De Ravinnal (27) is közelebbi kapcsolatba került a fiatal színész. A filmben egyébként Emilie és Rob egy szerelmes párt alakítanak, akiknek rengeteg megpróbáltatáson kell keresztül menniük ahhoz, hogy boldogok legyenek. Az Emilie-s románc azonban hamisnak bizonyult!
Rob ugyanis az augusztus 14-én, Los Angelesben megrendezésre kerülő Teen Choice Awards díjátadóig hazautazott Angliába, de nem éppen a pihenés miatt. Egyes információk szerint ugyanis a színész teljesen beleszeretett egy lányba, aki szintén Angliában tartózkodik. Tegnap este egy lesifotósnak sikerült képeket is csinálni róluk, amint éppen az egyik legnevesebb éttermet hagyják el, majd később egy romantikus séta alkalmával kapták őket lencsevégre.
Később az étterem egyik pincére elmondta, hogy Rob két személyre foglaltatott asztalt, és pontban 8 órakor meg is jelent egy nagyon csinos, szőke hajú, fiatal hölgy társaságában. Sokat beszélgettek, nevettek, és sült bárányhátszínt, valamint Chardonney-t fogyasztottak.
A lányról sajnos még nem sikerült semmit sem megtudnunk, de egy biztos: a világ ügyeletes szívtipróját sikerült teljesen az ujja köré csavarnia!”
- Nos, mit szólsz? De várj, itt egy másik is, ez jobb! Itt már rólad is kiderítettek pár dolgot:
„Egy magyar lány lenne a leendő Mrs. Pattinson?
Mint ahogy erről már korábban beszámoltunk, a 23 éves, az Alkonyatból jól ismert színész, Robert Pattinson nem éppen a hotelszobájában pihengetve tölti a jól megérdemelt szabadságát Londonban! Ugyanis minap egy csinos, szőke hajú lánnyal látták romantikusan sétálgatni egy meghitt vacsora után. De vajon ki lehet ez a lány!?
Az egyik amerikai lapnak sikerült kideríteni, hogy a lány… igen, jól olvasták… magyar! Méghozzá egy 20 éves, egyetemista lány, aki jelenleg jogot tanul a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és jogtudományi karán. Azt is megtudtuk, hogy a lány a barátnőivel nyaral Londonban. De vajon teljesen gyanútlanul, egy jó kis csajos hét eltöltéséért ment az angol fővárosba, vagy esetleg előre eltervezte, hogy találkozni akar Robert Pattinsonnal?
Bármi is volt a célja, bejött neki! Rob ugyanis – egyes források szerint – teljesen belehabarodott a hölgyeménybe, és sokaknak még az is megfordult a fejében, hogy talán ő az a titokzatos lány, akivel kapcsolatban pár napja egy cikk látott napvilágot, miszerint Robnak van egy titkolt menyasszonya. Ez azonban valóban pletykaszagú, ugyanis Rob eddig szingli volt!
Vagy mégsem? Vajon mit szól ehhez a kis „románchoz” Rob állítólagos barátnője, Kristen Stewart? Mire számíthatunk? Mi lesz, ha esetleg a fiatal színész úgy dönt, hogy az újdonsült szerelmét meghívja az augusztus 14-én, Los Angelesben megrendezésre kerülő Teen Choice Awards-ra, ahol Kristen is jelen lesz?
A magyar lány vagy Kristen? Kristen vagy a magyar lány? Győzzön a jobb! :)”
- Jó, elég volt! Nem akarom ezt a szennyet hallgatni! Nem érdekel! Rob és én nem leszünk soha egy pár! Érted? SOHA!!! – ordítottam a telefonba, és kinyomtam.
Szinte fortyogtam a dühtől! Nem is hiszem el, hogy lehet valaki ekkora egy bunkó paraszt! És én még azon gondolkodtam és agyaltam, hogy miért bántottam meg Eriket? És hogy valószínű én csináltam valamit rosszul? Pff… szánalmas! Ledobtam magam a fotelbe, és felhúztam a lában, a telefont pedig a levágtam az asztalra.
Éppen hátradöntöttem a fejem, hogy egy kicsit megnyugodjak, amikor újra csörgött a telefon.
- Ezt Nem Hiszem El! – mondta ki hangosan, minden szót kihangsúlyozva. majd felkaptam a telefont anélkül, hogy rápillantottam volna a kijelzőre:
- Ha csak azért hívtál vissza, hogy még jobban felbosszants, akkor inkább most tedd le! – mondtam ingerülten.
- Nem, nem azért hívtalak! – szólt bele az ismerős hang a telefonba.
- Jaj, szia Phil! Ne haragudj, csak az előbb egyik barátommal beszéltem. Kicsit felhúzta az agyam. De mondjad, miért hívtál?
- Hát, gondoltam találkozhatnánk ma, ha ráérsz!
- Igen, amúgy is beszélni szerettem volna veled! Hol és mikor?
- Válassz te!
- Oh, akkor… mit szólnál… 40 perc múlva a Hyde Parkban?
- Nekem jó, de neked nem lesz kellemetlen? Mármint a lesifotósok, meg ilyenek miatt?
- Nem, nem érdekelnek! Már úgyis azt írnak rólam, amit akarnak…
- Jó rendben, ahogy gondolod! Akkor 40 perc múlva Hyde… – mondta.
- Igen! Ott találkozunk!
- Okés, szia!
- Szia! – és letettem.
Hála az égnek, illetve inkább Philnek, nem volt időm gondolkodni az előbbi beszélgetésen Erikkel, inkább azon agyaltam, hogy fogok 35 perc alatt elkészülni? Így gyorsan beszaladtam a fürdőszobába, ledobáltam a ruháimat, és amilyen gyorsan csak tudtam, lezuhanyoztam, és megmostam a hajam. Ahogy kipattantam a zuhany alól, megmostam a fogam. Majd egy törölközőt a hajam, egy másikat pedig maga köré csavarva beszáguldottam a szobába, hogy válasszak egy szalonképes ruhát. Időközben kipillantottam az ablakon, és elég jó időnek tűnt, a hotel előtt sétáló emberek is egy száll pólóban járkáltak. Így én is a sötétkék farmeremet, és egy egyszerű fekete pólót vettem elő.
Visszaszaladtam a fürdőbe, gyorsan megszárítottam a hajam, végül felöltöztem. Smink gyanánt is egyszerűen csak kihúztam a szemem vékonyan egy fekete szemceruzával. Kijöttem a fürdőből, írtam gyorsan egy levelet Szilvinek, hogy „Találkozóm van Phillel, nem tudom mikor jövök!”, és letettem az ágyra. Aztán felkaptam a csizmámat, a táskámat, és a napszemüvegemet, majd elindultam.
Mikor odaértem, Phil már az egyik padon ülve várt rám. Gyorsan odasiettem:
- Jaj, szia! Ne haragudj, hogy késtem, de azt hittem, elég lesz a 40 perces felkészülési idő. Úgy látszik, nem ismerem magam eléggé…! - nevettem.
- Dehogy, semmi gond. Egyébként nem is késtél. Tökéletesen pontos vagy, és tökéletesen gyönyörű! – mondta, végignézve rajtam. Majd odalépett hozzám, és a szokásos két puszi helyett hirtelen megcsókolt.
- Te… te meg mit csinálsz? – szakítottam meg a csóknak igazán nem is nevezhető „szájra puszit”.
- Kriszta – lépett utánam, és megfogta a kezem: - Nagyon tetszel! És azt szeretném, ha több lenne köztünk, mint barátság! Nem így akartam közölni veled, de olyan… olyan eszméletlenül gyönyörű vagy, hogy nem tudtam megállni, hogy ne csókoljalak meg!
- De mégis… mégis hogy képzelitek ezt??!! Azt hiszitek, hogy… Áh értem! Itt van egy naiv kislány Magyarországról, majd jól kihasználjuk! Hát ez nem jött be! Tegnap este Rob, most pedig te…
- Nem, Rob nem tud erről az egészről. De éreztem, vagyis láttam, hogy van köztetek valami… valami leírhatatlan vonzalom, és én azt akartam, hogy ez szűnjön meg. Azt akartam, hogy velem legyél, azt akartam, hogy irántam érezz úgy, ahogy Rob iránt érzel.
- Te miről beszélsz???!!! – kérdeztem vissza idegesen, és egy hosszú lépést tettem hátrafelé, elengedve a kezét.
- Kriszti, ugye nem akarod elhitetni senkivel, hogy nem szereted Robot?! Valld meg, hogy érzel valamit iránta! És amit érzel, nem csak egy fellángolás! De én… én ezt nem akarom!!! Érted? Azt akarom, hogy velem, csak velem legyél!
- Hála az égnek, hogy holnap már megyek haza! Én ezt már nem bírom elviselni! Miért értem vagytok oda? Miért belém szerettetek mindketten? Volt 2 szingli barátnőm! Miért nem őket szemeltétek ki? Miért engem? Ráadásul könyörgöm, jó barátok vagytok!!??De tudod mit?! Inkább ne is válaszolj, mert nem érdekel! És azt hiszem, ezek után nekünk már nincs mit megbeszélnünk!
- De… várj! Valamit akartál mondani!
- Azt akartam megkérdezni, hogy miért voltál olyan, amilyen, tegnap este? De most már, azt hiszem, minden világossá vált! Viszont pontosan azért, hogy ez a „vonzalom”… - mutattam a macskakörmöket a levegőben: - … megszűnjön, mint Rob, mint a te részedről, azt hiszem, nem kellene keresnünk egymást. Remélem, egyetértesz! És most én mentem is! Szia! – indultam el nagy lendülettel, de még valami eszembe jutott, így visszafordultam, és odakiáltottam Philnek, aki még mindig lemerevedve, egy helyben állt:
- Ja, és kérlek mondd meg a barátodnak, Robnak, hogy ő se keressen többé!
Ezzel véglegesen elviharzottam a parkból vissza a hotelbe. Felmentem a szobába, és már Szilvi is ott volt, éppen Zolival beszélt telefonon.
Ahogy Szilvi rámnézett, azonnal elköszönt Zolitól, és letette a telefont. Elég durván nézhettem ki, ha ilyet tett!
- Jól vagy Kriszta? Valami baj van? – állt fel a fotelből, majd lépett oda hozzám, és megfogta a karomat. Ekkor kitört belőlem a sok idegesség és feszültség. Sírni kezdtem.
Leültem az ágyra, Szilvi mellém ült, de nem szólt semmit. Csak fogta a kezem, és nézett rám. Imádtam Szilvit, mert át tudta érezni az ilyen helyzeteket, és nem zaklatott mindenféle kérdésekkel.
Már jó pár percre csak zokogtam, mire úgy éreztem, hogy már egy kicsit lenyugodtak az igegeim, és odafordultam Szilvihez:
- Ne haragudj, de ez már nagyon kikívánkozott… - mondtam neki szipogva.
- Semmi baj! – mosolygott rám, majd felállt, és a kis szekrényről hozott egy zsepid. Majd visszaült az ágyra, velem szembe, és ismét megfogta a kezem: - De most akkor elmondod, hogy mi a baj?
- Tegnap este, ahogy elváltunk, sétáltam Robbal, és tudod, egy kicsit be voltam csípve… Megcsókolt. Olyan tűzzel, olyan szenvedéllyel, hogy olyat még soha nem éreztem. Egyszerűen… nem is tudom, mit éreztem akkor. Illetve tudom! Akkor és ott akartam őt! Mindennél jobban! De aztán… - töröltem meg a szemem a zsepivel: - … eszembe jutott minden! A karrier, az újságcikkek, a pletykák, a folyamatosan médiában való részvétel, és azt mondtam, hogy legyünk csak és kizárólag barátok. Aztán elhívott magával Los Angelesbe, mert most lesz valamilyen díjátadó gála, és szeretné ha vele mennék. Még nem adtam választ, mára ígértem. Ezzel végülis nem lenne semmi gond, de… - szipogtam kettőt: - Mikor felkeltem, Erikkel beszéltem telefonon, és teljesen kiakadt. Megtudta, hogy találkoztam Robbal, és abból a sok hülyeségből, amit a lapokban, illetve az interneten írnak, jobban hisz a firkászoknak, mint nekem. Jó, tudom, most mondhatod, hogy miért fogllakozok vele, hiszen nem is a pasim, de akkor is… Utálom ezt! – keltem fel az ágyról, és elkezdtem járkálni: - És ha mindez nem lett volna még elég, Phil felhívott, hogy találkozzunk a Hyde Parkban. Odamentem, ő pedig se szó, se beszéd, megcsókolt. Amikor pedig kérdőre vontam, azt mondta, hogy nem akarja, hogy Robbal legyek! Vagyis nagy valószínűséggel kihasználta ellenem a médiát. Holnap, vagy még ma biztos olyan cikkek látnak majd napvilágot, természetesen képekkel együtt, hogy megcsalom Robot. Pedig nem is vagyunk együtt. És ha ezeket meglátja Rob, tuti, hogy beszélni sem akar majd velem. Így 3 barátból mindegyiket egy csapásra elvesztem!! Igen, ez az én formám! – tört ki belőlem a sírás megint.
- Oh, jaj, Krisztim! – állt fel Szilvi is az ágyról, odajött hozzám, és szorosan átölelt. Én pedig csak zokogtam a vállára hajtva a fejem.
- Nem értem, miért kell ennyire túlbonyolítani a helyzetet? Miért nem tudják megérteni, hogy csak barátok vagyunk? Én azt akarom, hogy csak azok legyünk! – mondtam.
- Kriszti, figyelj rám! – ezzel elengedett az ölelésből, megfogta a két karom, és kicsit eltolt magától. Annyira, hogy szembe tudjon nézni velem: - Miért őrlöd magad?? Tudtommal nem vagy mazochista! Húsz kilométerről látni rajtad, hogy teljesen oda vagy Robert Pattinsonért! Akkor miért nem adsz magatoknak egy esélyt? Ha nem sikerül, akkor nem sikerül! De mi van, ha igen? Ha most elengeded, akkor örökké azon fogsz rágódni, hogy „Mi lett volna, ha…”! Én ezt nem akarom! Tudod, hogy szeretlek, a legjobb barátnőm vagy, és soha nem akarnék neked rosszat! Így kérlek, fogadd meg a tanácsom, és légy végre boldog! Tudom, hogy mik a terveid, tudni nem tudom, de el tudom képzelni, hogy mennyire nehéz lesz neked a médiában élni, de gondolj arra, hogy mindezért cserébe lesz egy fantasztikus barátod! És a karrieredet sem kell feladnod szívem, mert biztos vagyok benne, hogy nem lesz olyan ember, aki ne bízna meg benned! Meg hát természetesen a gyeplő a te kezedben van. Vagyis a médiát úgy irányítod, ahogy akarod… Hány olyan híresség van, akik nem élik az életüket a paparazzik előtt, illetve a címlapokon? Ez nektek is sikerülhet, és biztos vagyok benne, hogy Rob a lehető legjobban védeni fog téged ezektől a szituációktól! – mondta.
Bármennyire is nem akartam bevallani magamnak, Szilvinek teljesen igaza volt! Minden tekintetben. Robbal akarok lenni! – döntöttem el magamban. Csak ne lenne az a fene nagy női büszkeségem! Az elmélkedésemet Szilvi szavai szakították félbe:
- Ha pedig Erik, illetve Phil ezt nem tudják elfogadni, akkor nem is igaz barátok! Most pedig menj, szedd rendbe magad egy kicsit, és menjünk, sétáljunk egyet. Jót tesz majd a friss levegő! – mondta Szilvi, és megértően mosolygott.
Bementem a fürdőszobába, lemostam a dörzsöléstől elkenődött sminkemet, bekentem az arcom, megfésülködtem, és már mentem is a szobába. Ahogy kiléptem a fürdőből, Szilvi a telefonommal a kezében elém sietett:
- Az előbb jött egy sms-ed! – mondta, és már nyújtotta is felém a telefont. Én szó nélkül elvettem tőle, és megnyitottam az üzenetet:
„Szia Kriszti! Ne haragudj, hogy így viselkedtem. Kérlek, bocsáss meg! Szóban akartam ezt elmondani, de gondolom, most én lennék az utolsó ember, akivel beszélni szeretnék! Csak azt szeretném mondani, hogy, nagyon önző voltam, tudom. Hiszen te Robot szereted, és ez ellen nem tehetek semmit! És tudod, ahogy elmentél, gondolkodtam, és rájöttem, hogy igazad van! Robbal legjobb barátok vagyunk, és ezen semmi, illetve senki sem változtathat. Mivel ő pécézett ki magának legelőször, ezért természetesen övé az elsőbbség. Sok boldogságot nektek! Phil”
Ahogy elolvastam az sms-t, azzal a lendülettel oda is adtam Szilvinek, hogy ő is olvassa el, én pedig teljesen nyugodtan leültem az ágyra, hogy felvegyem a csizmámat.
- Jézusom! Hogy lehet valaki ekkora bunkó? Úgy beszél rólad, mint egy tárgyról, egy eszközről! Nem csodálom, hogy kiakadtál! Képzelem, mit mondhatott a parkban, a csók után… - mérgelődött Szilvi. Én már annyira kiadtam magamból minden dühöt a sírás által, hogy már csak mosolyogtam.
Negyed órával később már a Hyde Parkban sétálgattunk Szilvivel, és éppen arról beszélgettünk, hogy mit fogunk csinálni jövő héten, amikor odajött hozzánk két fiatal lány. Előre nem tűntek túl ellenszenvesnek:
- Sziasztok!
- Sziasztok! – köszöntünk vissza Szilvivel, szinte egyszerre.
- Te Kriszti vagy, ugye? – kérdezte az egyik lány, aki valószínű angol volt, az akcentusából ítélve.
- Igen! – válaszoltam egy kis mosollyal az arcomon.
- Még nincs is egy hete, hogy együtt vagy Robbal, és máris megcsalód? Ráadásul a legjobb barátjával? És ha mindez nem lenne elég, egy nyilvános helyen? Te normális vagy? – kérdezte ingerülten, és fennhangon a másik lány.
Azonban mielőtt kinyithattam volna a szám, hogy válaszoljak nekik, Szilvi megelőzött:
- Na idefigyelj, kislány! Először is, Kriszti nevében is kikérem magamnak ezt a hangnemet. Fogd vissza magad, nagyon gyorsan! Másrészt pedig jó lenne, hogy ha mielőtt lehurrogsz valakit, megbizonyosodnál a dolgokról! Ugyanis 1: Kriszti nem Robert Pattinson barátnője, 2: Phil Andarton csókolta meg Krisztit, és ő nem is akarta! Szóval itt semmiképpen sem beszélhetünk megcsalásról. Tehát jó lenne, ha a nagy szádat máshol kamatoztatnád! Köszönjük szépen!
Mindkét lány csak lemerevedve állt előttünk, Szilvi szemei pedig szinte szikrákat szórtak a dühtől. Ekkor láttam meg egy újságot a csendesebb lány kezében, aminek a címlapján egy viszonylag nagy fotó volt, amint Phil megcsókol, a jobb alsó sarkában pedig egy kis kép Robról. Így már el tudtam képzelni, mit hordhattak össze a cikkben.
Megfogtam Szilvi kezét, és köszönés nélkül otthagytuk a lányokat a park kellős közepén. A hotel felé vettük az irányt. Már a hotel előtt voltunk, amikor Szilvi telefonja csörögni kezdett:
- Mit akarhat tőlem anyu? – tette fel magának a költői kérdést, és megnyomta a hívásfogadás gombot. Közben intett felém, hogy „1 perc”, én pedig bólintottam.
Amíg Szilvi telefonált, én gondolkodtam. Elmerengtem azon, hogy hamarosan választ kell adnom arra, hogy megyek-e Robbal Los Angelesbe, vagy sem! Voltak érvek, és ellenérvek is az utazás mellett. Végül nem tudom miért, vagy honnan jött ez a határozottság, de előkaptam a telefonom, és a következő pillanatban már csak azt vettem észre, hogy a fülemhez tartom:
- Szia Kriszti! Mondjad csak! – szólt bele kedvesen az ismerős hang.
- Szia Rob! A díjátadóval kapcsolatban hívlak. Úgy döntöttem, hogy megyek veled. De tényleg csak mint két barát!
- Oh, Istenem Kriszti! El sem hiszed, most mennyire feldobtad a napomat! Már azt hittem, fel sem fogsz hívni… Örülök, hogy így döntöttél! Most viszont ne haragudj, de le kell tennem. Viszont még ma visszahívlak, hogy megbeszéljünk mindent az utazással kapcsolatban. Rendben lesz így?
- Persze, tökéletesen.
- Kérlek, várj egy pillanatot! – mondta nekem, majd hallottam, hogy egy másik telefonba mondja: „Kristen, várj egy picit, mindjárt beszélünk!”. Már megint Kristen! Nem hiszem el! És még azt mondta nekem, hogy tetszek neki! Tuti, hogy van köztük valami, csak nem akarja bevallani! – Itt is vagyok, ne haragudj, csak Kristennel beszéltem, és elég türelmetlen…
- Ja értem! Akkor azt hiszem nem is zavarlak tovább, beszélj vele nyugodtan!
- Kriszti, jól érzem a hangodban, hogy féltékeny vagy? – kérdezte mosollyal a hangjában.
- Én, féltékeny? Dehogyis! Miért lennék? Csak tudod, nem szeretem, ha hazudnak nekem… - válaszoltam ingerülten.
- Tudod mit! Lenne kedved találkozni? Mondjuk egy óra múlva?
- Az jó lenne!
- Rendben, akkor egy óra múlva találkozunk a hotel előtt!
- Ott leszek! Szia!
- Szia! – köszönt el, és letette.
Mikor letettem, változó érzések kezdtek el, mondhatni, tombolni bennem. Egyrészt rosszul éreztem magam amiatt, hogy én teszek célzásokat a hazugságra, pedig én sem mondtam el neki a Phillel történteket. Másrészt viszont a Kristennel való, felettébb bizalmasnak tűnő kapcsolatuk miatt megbántam, hogy igent mondtam a meghívására.
Nagyjából 25 perc semmittevés után elkezdtem készülődni, mert nem akartam sokáig Robbal sétálgatni. Időben szeretnék érkezni a hotel elé. Időközben Szilvi is megérkezett. Mondtam neki, hogy Robbal találkozom, így ha van kedve, nyugodtan átmehet Nelliékhez. Mondta, hogy közös estét szerveznek Nellivel, mert Angi megint Dannel tölti az éjszakát. Mondtam Szilvinek, hogy este én is csatlakozom hozzájuk, mert nem akarok sokáig maradni. Szilvi bólintott, majd elköszönt, és kiment a szobából.
Gyorsan lezuhanyoztam, feldobtam egy laza sminket, felvettem a fehér hosszú nadrágomat, a fekete topánkámat, és egy vékony, hosszú ujjú, rózsaszín felsőt. Ezek után pedig megcsináltam a hajam.
Elvileg 5 perc múlva találkozunk, így felkaptam a táskámat, a vékony kabátomat – amit a vacsorára vittem –, és már mentem is a lift felé.
Ahogy leértem a hotel elé, Rob még nem volt sehol. Ott álldogáltam. Már körülbelül 10 perce vártam, amikor egy csillogó, ezüstszínű Audi S4-es cabrio érkezett meg nagy sebességgel a hotel elé. Nem láttam, hogy ki ül benne, mert nem volt lenyitva a teteje. A következő pillanatban azonban Rob pattant ki belőle.
- Ne haragudj, hogy késtem, csak Kristen megint feltartott!
- Oh, igen, Kristen… - mondtam gúnyosan.
- Naneee, kérlek. Tényleg nincs Kristen és köztem semmi! Az ég világon semmi! Hidd el! – lépett oda hozzám, és adott egy puszit az arcomra.
- Persze, én elhiszem…! – mondtam olyan hangon, amiből teljes mértékben az ellenkezőjét lehet megállapítani.
- Na jó! Mit tegyek azért, hogy végre elhidd nekem, amit mondok? – kérdezte, de egyáltalán nem mérges hangon. Már kicsit én éreztem magam egy szemét hárpiának, hogy ezt teszem vele. De mégis… fájt, hogy Kristen ennyire ilyen, Rob pedig ezt szó nélkül tűri.
- Semmit! Inkább beszéljük meg a dolgokat!
- Igen-igen! Mit szólnál egy vacsorához egy jó kis étteremben? Te választhatsz! – mondta mosolyogva, megfogta a kezem, és elkezdett a kocsi felé húzni. De én megálltam, és kihúztam a kezem a kezéből.
- Mit szólnál ahhoz, ha itt vacsoráznánk? A hotel éttermében. – kérdeztem.
- Hm… rendben! Ahogy szeretnéd! – mondta, majd odament a tőlünk pár méterre álló parkoló fiúhoz, és odaadta neki a slusszkulcsot. Majd visszajött hozzám, és átkarolva a vállam, elindultunk befelé.
Szerencsére egy-két idősebb vendégen kívül nem volt más az étteremben, de én a biztonság kedvéért mégis egy eldugottabb helyre vezettem Robot. Leültünk, majd Rob intett a pincérnek. Mark, a pincér odajött hozzánk:
- Jó napot kívánok! Szia Kriszti! – köszönt.
- Szia Mark!
- Üdvözlöm! – köszönt neki Rob, és elvette az étlapot, amit felé nyújtott Mark. Ezután a pincér srác visszament a pulthoz. Ahogy Mark elment, Rob elég érdekesen nézett rám, nagy jelentőséget viszont nem tulajdonítottam ennek a pillantásának. Inkább tovább nézegettem az étlapot.
- Milyen volt a napod? – kérdezte Rob. Mikor felpillantottam, csak akkor vettem észre, hogy ő már valószínű választhatott is, mert az étlap az asztalon, becsukva feküdt, és Rob engem nézett. Elég feltűnően.
- Valami baj van? – kérdeztem, miközben én is becsuktam az étlapot, és letettem magam elé az asztalra.
- Oh, nem. Semmi! Csak gyönyörű vagy!
- Rob, ne kezd megint, kérlek! Már megbeszéltük! – mondtam.
- Igen, tudom, de… nem mondhat neked egy barát ilyet? – kérdezte, és közben elindult a keze az asztalon az enyém felé.
- De igen, egy barát mondhat… - válaszoltam, kihangsúlyozva a ’barát’ szót, és az asztalról az ölembe csúsztattam a kezeimet. Rob visszahúzta a kezét, és felsóhajtott, de nem mondott semmit.
Ekkor visszajött Mark is, és felvette a rendelést. Rob húsos raviolit, én pedig egy egyszerű cézár salátát rendeltem. Ahogy Mark távozott az asztalunktól a rendelésünkkel, Rob belekezdett:
- Nos, akkor 14-én lesz a díjátadó… Mikor szeretnél jönni? Én a repülőjegyet 13-a reggelre foglaltattam, de ha előbb gondoltad…
- Rob, gondolkodtam a dolgokon, és… nekem nem szabad elmennem!
- De… de miért? Hiszen megbeszéltük, hogy jössz! – mondta teljes értetlenséggel.
- Igen tudom, de csak ennél is kellemetlenebb helyzetbe sodornálak. Ugyanis ma történt valami!
- Mire gondolsz?
- Hát ma találkoztam Phillel a Hyde Parkban, és megcsókolt. Ezt pedig természetesen egy lesifotós lefényképezte, és most arról cikkeznek, hogy megcsallak. Illetve azt hittem ma, hogy az egyik rajongód fel is pofoz emiatt. Teljesen kiakadt az egyik magazinban megjelent kép miatt.
- Igen, ezt már megbeszéltem Phillel! 2 órával ezelőtt láttam az interneten a képeket, és pár cikket, így találkoztam vele… - mondta ingerülten.
- A francba! Pedig azt szerettem volna, hogy tőlem tudd meg.
- Mindegy, mert valószínű akkor is így reagáltam volna! – mondta, és most szinte tisztán látni lehetett a szikrákat a szemében…
- Miért, hogy reagáltál?
- Elmentem Philhez, és behúztam neki egyet. – mondta nemes egyszerűséggel. Nekem pedig kikerekedtek a szemeim, és még levegőt sem vettem:
- Hogy… hogy mit csináltál?
- Behúztam neki egyet! Mondtam neked, hogy nagyon megváltoztam, mióta veled találkoztam. És nem azért, mert agresszívebb lettem, hanem mert olyan dolgokat hozol ki belőlem, amik előtte is bennem voltak, de nem törtek a felszínre…
- És mi történt utána?
- Azt mondta, hogy igazam van!
- Tessék?
- Azt mondta, hogy a helyemben ő is pontosan ezt tette volna. Aztán megbeszéltük a dolgokat.
- Robert Pattinson. Te nem vagy normális! – mondtam neki fennhangon.
- Tudom! De ez miattad van Kriszti! Teljesen megőrjítesz! – mondta, és a végén elmosolyodott.
- Na látod, ezért nem megyek veled Los Angelesbe! Ha nem találkozunk, majd megnyugszol, és találsz magadnak egy olyan lányt, mint például Kristen. Akivel boldogan tudsz élni.
- Inkább nem mondok semmit erre… - válaszolta.
Ezután már nem is beszélgettünk, mert rá egy percre megérkezett a vacsoránk. Megettük, majd mikor befejeztük, Robra néztem:
- Sajnálom Robert, de nekem most mennem kell. Sok sikert, és minden jót kívánok neked a továbbiakban! Szia! – ezzel az ölemben levő szalvétát feltettem az asztalra, majd felálltam. Éppen a táskámat, és a kabátomat fettem fel a székről, és indultam volna fel a szobába, amikor Rob ott termett előttem. Elvette a táskámat és a kabátomat, visszatette a székre, és megfogta a kezeimet:
- Kérlek, gyere velem! Nagyon szépen kérlek Kriszti! Ha kell, még térden állva is kérlellek, csak gyere velem! – mondta, és közben végig a szemembe nézett.
- Nem, Rob! Nem megyek! Tudom, hogy utálni fogsz emiatt nagyon sokáig, de hidd el nekem, jobb lesz így!
- Nem lesz jobb! Komolyan azt gondolod, hogy el tudlak felejteni? – kérdezte, és most még mélyebben nézett a szemembe.
- Muszáj lesz… - ezzel elengedtem a kezét, ismét felvettem a táskám és a kabátom a székről, majd elviharzottam egy szó nélkül. Rob pedig ott állt megkövülten az asztal mellett.
Amilyen gyorsan csak tudtam, felmentem a szobánkba. El is felejtettem, hogy Szilvi Nellinél van, így bementem, letettem a táskámat, és a kabátomat, és átmentem hozzájuk.
Az egész estét ott töltöttem. Beszélgettünk, filmet néztünk, és pizzát rendeltünk. Nagyon jó volt! Ki tudtam kapcsolni, nem gondoltam ez alatt az idő alatt egyik srácra sem.
11 körül Angi írt egy sms-t, hogy tuti nem jön vissza a hotelbe holnap reggel előtt, úgyhogy ne is várjuk. De megígérte, hogy 8, max. fél 9-re itt lesz, mert még össze is kell csomagolnia.
Miután megettük az összes pizza szeletet, Szilvi és én átugrottunk lezuhanyozni és átöltözni pizsamába, majd visszamentünk Nellihez. Mikor már a harmadik film is befejeződött, fáradtan dőltünk be az ágyba, és a hatalmas franciaágyon hárman aludtunk el.
________________________________________
Kriszta így nézett ki a Phillel való találkozón:

Rob ilyen kocsival érkezett a hotel elé:

Kriszta és Rob a "randijukon":