41. fejezet - Túlfűtött szenvedély

Sziasztok!

Megérkeztem az új fejezettel - és mint a címéből is sejthető, igencsak a 18++ kategóriába sorolandó! Remélem megfelelek majd az elvárásaitoknak, és elnyeri majd a tetszéseteket! :)

Távol álljon tőlem, hogy fényezni akarom magam, és egoista sem vagyok, de a visszaolvasás után nekem nagyon-nagyon tetszett! Talán az eddig legjobban megírt részek közé sorolnám! :))
Nah de nem is húzom tovább az időt, jó olvasást kívánok!
És persze most is várom a véleményeket!

Pussz,
Sabyna

***

Szinte a föld fölött jártam vagy 20 centivel, hogy végre együtt lehetek Robbal, ráadásul paparazzik, rajongók, és biztonsági emberek igen zavaró jelenléte nélkül. A mellettem sétáló szerelmem is hasonlóan érezhetett, mert akárhányszor rápillantottam, mosolygott, majd minden szó nélkül megcsókolt.

Miközben sétálgattunk, én folyamatosan a karját szorongattam, az összefonódott ujjaink pedig egy pillanatra sem engedték el egymást. Igaz, hogy körülbelül 10 perccel az indulásunk után már úgy fájt a lábam, hogy legszívesebben ledobáltam volna a cipőimet… de próbáltam nem törődni ezzel, hanem csakis a közös sétánkra koncentráltam, és arra, hogy végre kettesben lehetünk!

- Már nem vagyunk messze! Innen látni lehet a hotel kapuját! – mondta Rob, és a távolba pillantott. Én is odanéztem, és valóban láttam egy hatalmas kaput, de kivenni nem tudtam volna, hogy a Chateau Marmont bejárata az.
Ahogy sétáltunk tovább, ujjaink elengedték egymást, de csak és kizárólag azért, hogy Rob a derekamra tudja tenni a kezét. Úgy húzott magához, és ismét megcsókolt. Annyira jólesett a puszija, hogy nem akartam, és már lassan nem is voltam képes ennyivel beérni… így szembe fordultam vele, és közelebb húzva magamhoz, érzékien, és olyan lassan csókoltam meg, hogy szinte már nekem fájt!
Persze ezzel neki sem kellett több, még erősebben magához húzott a derekam köré font karjával, majd lassan, gyengéden becsúsztatta a másik kezét a tarkómhoz, mintha ezzel akarná megakadályozni, hogy el tudjak húzódni tőle! Még ha el akartam volna…!
Óvatosan, mégis szenvedélyesen ízlelgettük egymás ajkait, miközben a nyelvünk őrült, vad, és tüzes táncot járt. Nem is tudom, mi üthetett belénk… hiszen hiába, hogy éjszaka van, akkor is a nyílt utcán vagyunk!

Erre a gondolatomra mintha a természet is határozott bólogatással reagált volna, és azért, hogy erről az egyetértéséről engem, illetve minket is tájékoztasson, egy jelet is adott… méghozzá eső formájában! Először csak szitált, aztán sűrűbben, és ezzel egyidejűleg egyre nagyobb szemekben kezdett záporozni.
Még mikor szitálni kezdett, Rob szinte abban a pillanatban elvált az ajkaimtól, és lekapva magáról a zakóját, a hátamra terítette. Aztán elmormolt magában egy-két igencsak nem odaillő, trágár kifejezést, ami engem csak megmosolyogtatott. Majd elkapta a kezem, és rohamléptekben indultunk meg a már nem olyan messze levő hotelünk felé.

Sajnos én nem tudtam annyira sietni, mint amennyire szerettem volna, de szedtem a lábam, és megtettem mindent, ami csak tőlem tellett. Rob már olyan ideges volt, amiért ott ázunk az utcán, hogy attól tartottam, felkap, és végigszaladja velem a hátralevő utat.
Természetesen a hotel sem könnyítette meg a helyzetünket, hiszen azzal, hogy odaértünk a kapuig, nem menekültünk meg az eső elől. Ugyanis maga a hotelépület bejárata, és a kapu között még volt jó pár méter, amit meg kellett tennünk. Így megfogtam Rob kezét, és erőt véve magamon, sprintben szaladtunk végig. Hát, mit ne mondjak… elég megerőltető egy 10-12 cm magas cipőben, emelkedőnek felfelé szaladni! Még akkor is, ha csak 2 percről van szó!

Ahogy beérünk az előtérbe, a recepciós, a londiner, és a most kivételesen bent levő parkoló-fiú is kérdő szemekkel nézett ránk. Majd miután beljebb léptünk, és elindultunk a liftek felé, a recepciós pult mögött álló középkorú férfi már megismerte Robot, és illedelmesen mosolyogva bólintott egyet nekünk. Visszaköszöntünk, majd mivel én voltam közelebb a gombhoz, hívtam a liftet.

Már azon agyaltam, hogy gyalog kellene felmennünk Rob szobájába, mikor végre megérkezett a felvonó. Beszálltunk, és Rob már nyomta is a szintnek megfelelő gombot. Meglepődve tapasztaltam, hogy most is azon az emeleten van a szobája, ahol a Teen Choice Award idején…
Miután bezáródtak az ajtók, és már a légzésem is csillapulni látszott a megerőltető, hirtelen futás után, akkor vettem csak észre, hogy szó szerint bőrig áztunk. Rob is, és én is!
Levettem magamról a csurom vizes zakót, és a karomra terítettem, majd becsúsztattam a kezem Rob kezébe.
Hirtelen a kezünkre, majd mosolyogva rám pillantott. Fogalmam nincs, hogy min gondolkodhatott el ennyire, de az tény, hogy az agya nem errefelé, sőt… lehet nem is ebben a dimenzióban járt! Minden esetre bíztatóan visszamosolyogtam rá, majd nyomtam a szájára egy puszit.

Ahogy felértünk, kiszálltunk a liftből, és egyenesen a szoba felé indultunk… Rob lehúzta a már jól ismert szoba, illetve lakosztály ajtajánál a kártyát, majd bementünk.
A legeslegelső dolgom az volt, hogy letegyem a vizes zakót, majd ledobtam a táskámat, és végre megszabadulhattam a cipőmtől is. Eközben Rob a nyakkendőjét kezdte kikötni, aztán mikor nem igazán sikerült neki, elkezdte lerángatni magáról.

- Várj szívem! Hagy segítsek! – mondtam, és odapattantam elé. Megfogtam a kezét, leengedtem, majd szépen lassan, óvatosan, elkezdtem kikötni a nyakkendőjét. A szemébe néztem mosolyogva, de a következő pillanatban kicsit szomorú lettem. Hiszen az ő arcáról még erős túlzással sem a boldogság sugárzott. – Mi a baj? – kérdeztem.
- Semmi, csak… ezt az estét nem így terveztem. Az, hogy eláztunk, most még tetőzött is! Utálom ezt az időt!
- Hehe… még megérteném, ha nem Angliában születtél volna… de így, kicsit vicces! – mondtam már szinte nevetve. – És egyébként hogy tervezted az estét? – néztem vissza az arcára, egyenesen a szemébe: olyan kihívóan, amennyire csak tudtam.
- Hát… nem így! – mondta belenyugvó hangon, és lenézett a földre. Kicsit én is hibásnak érzem magam amiatt, mert szomorú, hiszen én erőszakoskodtam, hogy sétáljunk. Ha hazajövünk taxival, akkor minden úgy történt volna, ahogy eltervezte! Nem is csodálkoznék rajta, ha már elege lenne belőlem…

Ezzel valahogy az én kedvem is elment mindentől – és ez valószínűleg az arcomra is kiült –, így egyszerűen kikötöttem a nyakkendőjét, és lógni hagyva a nyakában, elindultam a kanapé felé.
- Várj! Nem úgy gondoltam! Nem haragszom rád egy cseppet sem, csak… csak egyszer végre én is meg szeretnélek lepni valamivel! Érted kicsim?
- Persze, értem! Én meg minden egyes alkalommal elszúrok mindent! Sajnálom… - mondtam, és hozzábújtam.
- Olyan kis buta vagy! Nem szúrsz el semmit, csak… feladod a leckét nekem! Ettől vagy olyan izgalmas, és ezért bolondultam beléd ennyire! – mondta, és szorosan megölelt, majd egy puszit nyomott a vizes, már teljesen szétázott hajamra. Ekkor realizálódott bennem igazán, hogy fázom. Eddig sem volt melegem, de ahogy eláztunk, és most, hogy odabújtam a szintén egy merő víz szerelmemhez, apró remegések is végigfutottak a testemen.
- Ennyire fázol? Azt hiszem, jobb lesz, ha most elmész fürdeni egyet! Én addig rendelek valami kaját. – mondta, és egy puszit követően megdörzsölte a két karom, és elengedett.
Teljesen letaglózva álltam, és bámultam rá, miközben ő odament a telefonhoz, felemelte a kagylót, és pár pillanat múlva már mondta is a rendelést.
Most rajtam volt a mérgelődhetnék, hiszen abszolúte nem ilyen estére számítottam. Azt hittem, nem fog bírni magával, és amint beérünk a szobába, leteper, és leszaggatja rólam a ruhát. Ehelyett elküld fürdeni… egyedül! Ő meg kaját rendel! Hát ez valami fantasztikus!

Minden esetre nem tétováztam tovább, megfordultam, és bevonultam a fürdőszobába. Becsuktam az ajtót, megnyitottam a kád csapjait, majd elkezdtem magamról lehámozni a tökéletesen rám tapadt ruhámat. Ahogy sikerült kibújnom belőle, és a bugyimat, illetve a melltartómat is sikeresen levettem, nekikezdtem, hogy kiszedegessem a hajamból a láthatatlannak tűnő hullámcsatokat. A tükör teljesen bepárásodott a forró víztől, letörölni pedig nem akartam, hiszen akkor semmi mást nem érnék el vele, mint hogy összemaszatolom. Vagyis mindenféle segítség nélkül, tapogatás útján kezdtem kihámozni a hajamból a rögzítőket.

Fogalmam sincs, hogy Rob mikor, és ennyire észrevétlenül mégis hogyan jött be a fürdőszobába, de majdnem szívinfarktust kaptam, amikor hirtelen, a semmiből, a kezei a csípőmre kerültek.
- Meg akarsz ölni? – kérdeztem egy pár pillanattal később, amikor már úgy éreztem, nem ugrik ki a szívem a számon. Rob a vállamra támasztotta az állát, és épphogy csak hallhatóan a fülembe súgta:
- Nem! Valami egészen mást akarok csinálni veled!
Ezzel a mondattal megszűnt létezni a fejemben minden más… csak arra tudtam gondolni, hogy itt vagyok Vele, kettesben! Újra romantikus, ugyanakkor tüzes hangulatba kerültem!
Tudtam, hogy ha elhatalmasodik rajtunk a vágy, akkor semmi egyébre nem fogunk figyelni, csak egymásra… így oldalra fordítva a fejem egy apró puszit nyomtam Rob arcára, aztán kicsusszantam a karjai közül. Lassan odalépkedtem a kádhoz, elzártam a csapokat, és visszasétáltam hozzá. Ő pedig ugyanazon a helyen állt, ahol otthagytam, és le nem vette a szemeit rólam.

Ahogy elé értem, a mellkasára tettem a kezem, és a szemébe nézve, csábítóan rámosolyogtam. Majd szépen lassan kihúztam a nyakából a nyakkendőt, ledobtam a földre, ezt követően pedig kihúztam a nadrágjából az inget, és őrjítően lassú tempóban, óvatosan elkezdtem kigombolni. Miután sikeresen végrehajtottam a legalsó gomb kigombolását is, az inge alá benyúlva finoman letoltam róla azt.
Mikor már az ázott, hófehér anyag a padlón hevert, megszüntetve a köztünk levő pár centis távolságot, közelebb léptem hozzá, így már összeért a fedetlen mellkasunk. Éreztem az őrültem dobogó szívét, és az egyre gyorsuló lélegzetvételeit is. Az a tudat pedig, hogy ezeket a reakciókat csak és kizárólag én váltom ki belőle, földöntúli elégedettséggel töltött el!

A következő pillanatban az eddig, a körülményekhez képest nyugodtan pihenő keze életre kelt, és az egy-egy mutatóujja utat talált magának a combomtól egészen a derekamig. Fel-alá húzogatta őket, épphogy csak hozzáérve a bőrömhöz… ezzel őrjítő, szinte már elviselhetetlen vágyat keltve bennem! Aztán egyszer csak a kezeit bilincsként a derekam köré zárta, és gyengéden, mégis szenvedélytől izzóan megcsókolt.

A párától, és a mindkettőnket egyre jobban elárasztó bizsergéstől izzadó testtel álltunk a fürdőszoba közepén, és hosszú-hosszú perceken át csak gyengéden, érzékien kóstolgattuk egymás ajkait.
Fogalmam nincs, miért, de most valahogy jólesett ez a gyengédség, ez a romantika. Nem annyira élveztem volna azt, ha most csak úgy, bármiféle „bevezető” nélkül egymásnak esünk. Úgy látszik, Rob is így gondolhatta… talán ezért is húzta az agyam azzal, hogy jöjjek fürdeni, ő meg rendel addig! Már egy pillantásomból tudta, mire készülök! És leszűrte azt is, hogy a tekintetemben lévő, felé küldött aprócska jelek ellenére, mire vágyom valójában! Hát… határozottan erre!

Kezdem úgy érezni, hogy a Twilight forgatása alatt eltanulhatott egyet, s mást filmbeli karakterétől, Edward-tól, hiszen éppen akkor akartam az ajtó felé tolni őt – jelezve, hogy talán most már léphetnék egy icike-picikét feljebb is azon a bizonyos, képzeletbeli létrán –, amikor ő hirtelen a fenekem alá nyúlt, és egy határozott mozdulattal az ölébe kapott. A lábaim azonnal a dereka, a kezeim pedig a nyaka köré kulcsolódtak, és picit feljebb tolva magam az ölében, lehajtva a fejem, tovább csókoltam. Ő pedig elindult a hálószoba, vagyis a hatalmas franciaágy felé.

Ahogy odaért velem, letett az ágyra, majd óvatosan hátradöntött, és a fejemet a párnára fektette. Eközben persze egy lélegzetvételnyi szünetre sem engedte el a szám. Aztán fölém magasodott, és vigyázva, hogy még véletlenül se nehezedjen rám, picit tüzesebb, követelőzőbb csatába kezdett a nyelvünk. A kezei megállás nélkül a lábam, a combom, illetve a csípőm simogatták, míg nekem csak a háta jutott.
Isten tudja, hogy miféle indíttatásból, de hirtelen szétválasztottam az ajkaimat, és kicsit feljebb emelve a fejem, a nyakát, és a mellkasát kezdtem puszilgatni. Mikor az aprócska csókocskáimtól már éppen eléggé kiszolgáltatott volt, egy hirtelen mozdulattal a hátára gördítettem, és átdobva a lábam a csípőjén, az ágyékára ültem óvatosan. Igaz, hogy még az öltönynadrágja, és az alsója rajta volt, mégis éreztem az egyre keményedő férfiasságát.
Tovább őrölve az idegeit, fölé hajoltam, és folytattam a kínzó játékomat – szánt szándékkal kihagyva a száját.
- Kriszti! – ejtette ki a nevem rekedtes, kéjtől elfúló hangon az egyik olyan alkalommal, amikor egy picit lejjebb csúszva a lábán, a hasát kezdtem puszilgatni.
- Mi a baj? – kérdeztem két puszi közben.
- Baj??!! – kérdezte, majd egy hisztérikus nevetést hallatott. Aztán már csak arra eszméltem, hogy újra Rob alatt fekszem, és őrjítően szexi mosollyal, valamint vágytól ragyogó szemekkel néz rám. Én is visszamosolyogtam rá, de ugyanakkor még mindig vártam a választ a kérdésemre. És ő újra a fejembe látott…
- Az én feladatom, hogy boldoggá tegyelek, édesem! Szeretlek Kriszta! Nagyon… nagyon szeretlek! – mondta, majd időt sem hagyva arra, hogy bármit is reagálhassak az imént hallottakra, megcsókolt úgy, ahogy a mai nap folyamán még egyszer sem! Ezzel a csókjával már éreztem, hogy a boldogságunk beteljesülése a kapuban áll. Az már mellékes, hogy két, ökölbe szorított kézzel, teljes erőből veri az ajtót…

Már annyira az övé akartam lenni, hogy a puszta csókjaival és simogatásával elviselhetetlenül erős érzéseket váltott ki belőlem, ezeknek az örömöknek pedig olykor-olykor már hangot is adtam. Egyszerűen annyira jól esett, hogy nem tudtam magamban tartani a kéjes nyögéseket, és sóhajokat! Ezek a hangok pedig Robot is igencsak felizgatták.

Mikor már elhatalmasodott rajtam a türelmetlenség, nem bírtam tovább magammal, és határozottan kihúztam a kezem Rob kezei közül, amik szinte kötélként csavarodtak a csuklóim köré a fejem fölött. A nadrágjához kaptam, és talán túlságosan is erőszakosan, de kicsatoltam az övét, majd lehúztam a cipzárt, és elkezdtem lerángatni róla. Ez azonban nem ment olyan könnyen egyedül, ezért feltérdelt velem szemben, és ő ügyeskedte le magáról, az alsónadrágjával együtt. Aztán hátranyúlt a takaróért, és magunkra húzva azt, ismét fölém magasodott.

Eddig is kimondhatatlanul kívántuk egymást, de ami azok után tört ránk, hogy Rob is megszabadult a fölöslegessé váló ruhadarabjaitól, szinte leírhatatlan volt! Éreztem, hogy Rob szíve úgy kalapál, hogy majd’ kiugrik, és a levegővételei is igen gyakoriak, mégis mintha próbálná egy kicsit visszafogni a hangokat. Én viszont annál inkább nem voltam képes erre! Alkalmanként nagyon aprókat rezdült a testem, hiszen már alig várja, hogy végre megkapja azt, amit közel három hónapja kíván, illetve a szívem is istentelen tam-tamot vert. A szapora lélegzést, és a sóhajokat már nem is említve…

Aztán, miközben nyelveink ismét vad, szenvedélyes táncba kezdtek, Rob gyengéden belém hatolt. Ebben a helyzetben nevetséges ilyet mondani, vagy egyáltalán gondolni, de meglepett ezzel a hirtelen tettével. Igaz, hogy vártam erre már egészen azóta, hogy megtudtam, hogy jövök LA-be – vagy talán már azóta, hogy eljöttem Vancouver-ből –, de mégis arra számítottam, hogy még húzni fog egy kicsit.
A meglepettségtől, és a hirtelen elárasztó forróságtól, amit a fantasztikus, rég várt érzés hozott ki belőlem, belenyögtem a csókunkba.
Rob óvatosan, lassan mozgott bennem. Ez azonban pont elég volt ahhoz, hogy el kelljen válnom a szájától az egyre csak sűrűbb és sűrűbb lélegzetvételeim miatt. Ő azonban még ekkor sem hagyta abba a kényeztetésemet! A vállamra hajtotta a fejét, és nagyon apró, gyengéd puszikkal árasztotta el a nyakam, és a kulcscsontom.

Időközben én a hátára tettem a kezem, és egy-egy erőteljesebb lökése alkalmával a hátába markoltam. Persze megpróbáltam nem fájdalmat okozni neki – ami a nyögéseiből, és abból ítélve, hogy egyre többször kellett megszakítani a csókáradatát, hogy kapjon levegőt, igencsak felizgatta őt!
Újra elöntötte az agyam a türelmetlenség, és először mocorogni kezdtem alatta, majd a lábam a csípője köré tekertem – ezzel is jelezve neki, hogy most már ideje lenne, ha gyorsítana a tempón! Ő azonban teljesen félreértelmezte a jeleket…
- Nem jó… így? – kérdezte rekedtes hangon, miközben próbált elfojtani egy sóhajt.
- De… de jó! Csak… - kezdtem volna a magyarázatomban, de egyrészt semmi értelmes nem jutott eszembe, amit mondhatnék, illetve tiszta oxigénem sem volt megfelelő mennyiségben ahhoz, hogy elmondhassam. De szerencsére újra elővette azt a bizonyos gondolatolvasó képességét, és először a hátára gördült, majd magára húzott.

Kimondhatatlanul örültem, hogy nem kellett elmagyaráznom neki, mégis mire vágyom, ezért csak egy apró mosollyal nyugtáztam a tettét, és lovaglópózban ráültem, hogy ott folytathassuk a dolgot, ahol megszakítottuk…

Ha már elértem nála, hogy legalább egy kis időre feladja az „Az a feladatom, hogy boldoggá tegyelek!” elvét, ki kell mutatnom neki a hálámat. Ezért én is ugyanolyan kínzásba kezdtem, mint amilyet ő csinált velem. Végigpuszilgattam a nyakát, a vállát, és a mellkasát, közben-közben pedig nagyon aprókat mozdultam rajta. Aztán mikor láttam, ahogy felragyog a szemében a tűz, és ezzel egy időben egy olyan mosolyt küld felém, amitől még a kis-lábujjam hegye is lezsibbad, szenvedélyesen megcsókoltam, majd ismét felülve rajta, először lassan, majd fokozatosan gyorsítva a tempón, mozogtam rajta.

Miközben mindketten egyre biztosabban haladtunk a csúcs felé, a kezeit a csípőm két oldalára tette, és ezzel is elősegítette a mozdulataimat. Mikor elértünk azt a bizonyos kaput, már egyikünk sem tudta – és minden bizonnyal nem is akarta – visszafogni magát, így hangos, felváltott nyögésekbe és sóhajokba törtünk ki. Aztán szinte óraműpontossággal, egyszerre nyitottunk be a szóban forgó ajtón…

Még mindig zihálva dőltem először a vállára, majd mikor belecsókolt a nyakamba, a szájára tapasztottam a szám, és újra szenvedélyes csókcsatába kezdtünk. Ekkor egyik kezével a tarkóm, a másikkal pedig a derekam mögé nyúlt, és gyengéden a hátamra fektetett. Még mindig csókolt, és simogatott, majd ismét egy határozott, ugyanakkor gyengéd mozdulattal egyesült a testünk. Így újra elismételtük az előbbi fantasztikus szeretkezésünket, de most csak és kizárólag Rob vezényletével.

Ahogy másodszorra el elértük a mennyországot, Rob pihegve dőlt be mellém az ágyba. Pár pillanattal később, mikor már nagyjából visszaállt a normális tüdőműködésünk, Rob felém fordult, és egy – még mindig tűzzel és szenvedéllyel teli – csókot kaptam tőle. Feljebb emeltem a fejem, és a tarkójától előrefelé beletúrtam a hajába, ezzel is közelebb húzva magamhoz.
Így ízlelgettük egymás ajkait hosszú, szerelmes perceken keresztül, mikor úgy éreztem, hogy talán most már pihenni kellene. Ezért a nyelvünk izgalmas, temperamentumos táncát picit lassabbra, érzékibbre változtattam, aztán végül odáig jutottunk, hogy már csak picike puszikat nyomtunk egymást szájára.

Magamra húztam a takarót, majd kivettem alóla a kezem, és szorosan Rob oldalához simulva, a mellkasára hajtottam a fejem. Ő hagyta a lágy anyag rá eső részét csak a derekáig érni, ezért én mindenféle tompítás nélkül hallgathattam a szíve lassacskán lenyugvó dobogásának dallamát.
Picit feljebb csúszott a párnáján, aztán mocorgott még egy kicsit, majd mikor a lehető legkényelmesebben helyezkedett el, átkarolt, és épphogy csak érintve a bőrömet, simogatni kezdte a hátam.
Ha nem érezném, és látnám rajta, hogy a mai nap után már lassan ős is inkább egy élőhalotthoz, mintsem egy emberhez kezd hasonlítani, azt hinném, újra fel akar izgatni! De aztán nem így történt…

Már jó pár perce nem szóltunk egymáshoz. Én csak hallgattam a szívdobogását, ő pedig szüntelenül simogatta a hátam. Épp majdnem elmerültem az édes álmok világában, amikor éreztem, hogy felém fordítja a fejét, és meghallottam a hangját, közvetlenül a fülemnél:
- Nagyon szeretlek Krisztina! – aztán adott egy puszit a már nem a víztől, hanem a verejtéktől nedves hajamra, és abbahagyta a simogatásomat. Valószínű őt is elárasztotta az álompor elmaradhatatlan hatása!
Ekkor döbbentem csak rá, hogy az egyenletes szuszogásomból azt hihette, hogy már alszom, és úgy érezhette, hogy ezt még mindenképpen el kell mondani, mielőtt elalszik. Nem akartam elmosolyogni magam, mert azt biztosan észrevette volna, ezért türtőztettem magam! De odabent legbelül a szívverésem felgyorsult, és ahogy pumpálta szét az ereimbe a vért, úgy terjedt szét bennem a boldogság, és a Rob iránt érzett mérhetetlen szerelmem is!
Annak tudatában, hogy ebben a másodperben egészen biztosan én vagyok a világon a legboldogabb nő, lehunytam a szemeimet, és szerelmem oltalmazó ölelésében vártam, hogy elnyomjon az álom!

***
Új kép nincs ehhez a fejezethez, viszont ha valaki nem emlékezne Rob lakosztályára a Chateau Marmont-ban, az most megnézheti:
1. A hotel
2. Nappali
3. Hálószoba
4. Fürdőszoba