17. fejezet - A parti

Sziasztok!
Remélem tetszeni fog a fejezet, megpróbáltam egyes részeket minél részletesebben leírni! Bízom benne, nem okoztam csalódást, kedves névtelen hozzászóló-olvasóm! :P ;)
Jó olvasást & tűkön ülve várom a kommenteket! :)
***
Gyorsan beértünk az épületbe, ezért nem volt időm megnézni, hogy mi a neve a helynek. De ahogy beléptünk, és leadtuk a kabátokat, világossá vált: The Viper Room. Wow! Ez egy nagyon híres hely Los Angelesben, leginkább azért, mert a sztárok nagy része ide jár szórakozni, kikapcsolódni. Nem egy hatalmas hely, de annál hangulatosabb. Ahogy beértünk, egy hasonló tér fogadott, mint az angol Vendome Mayfair-ben. Középen egy kisebb színpad, ahol – úgy hallottam – minden este valamilyen zenekar játszik, körülötte pedig a falaknál asztalok és hosszú ülőalkalmatosságok kaptak helyet. A színek is hasonlóak voltak a már kedvencemmé vált angol szórakozóhelyéhez, ugyanis középen – mint egy koncerten – mindenféle színt „pörgettek” a reflektorok, a széleken viszont kék helyett piros volt a hangulatvilágítás. Csak ámultam és bámultam, miközben sétáltunk befelé a már előre lestoppolt helyünk felé. Rob a derekamat karolta át, és szinte mindenkinek köszönt, aki szembe jött velünk. Egy-két embert én is felismertem: ott volt például Drew Barrymore, Matthew McConaughey, Ashley Simpson, Mischa Barton, és mintha egy pillanatra Paris Hiltont is láttam volna, de ebben nem vagyok egészen biztos.
A nagy csodálkozásomból és ámuldozásomból egyszer csak arra kaptam fel a fejem, hogy Rob közelebb húz magához.
- Kicsim, most itt hagylak egy pillanatra, mert beszélnem kell az egyik kollégával, de pár perc és visszajövök. Jó? Addig rendelj nyugodtan bármit!
- Rendben! De azért siess vissza!
- Ígérem, gyors leszek! – válaszolta mosolyogva, és egy gyors puszit nyomott a számra. Aztán elindult, de hirtelen visszafordult, egy határozott lépéssel előttem termett, átkarolta a derekam, és finoman, mégis szenvedélyesen megcsókolt. Így csókolóztunk egy rövid ideig, de aztán leállítottam őt:
- Azt hiszem, menned kéne! Minél előbb mész, annál korábban szabadulsz!
- Igen, tudom. De már most hiányzol! – válaszolta egy sóhajtással egybekötve, majd elengedte a derekam, megfogta a kezem, megpuszilta, és aztán már tényleg elveszett a tömegben. Én pedig odaléptem a pulthoz, és rendeltem egy whisky kólát sok-sok jéggel. Nem akartam ismét úgy elázni, mint legutóbb. Amúgy is utálom, amikor egy csaj talaj részegre issza magát, pláne ha még én vagyok az a csaj. Pfúj!
Lecsüccsentem a pultnál levő egyik székre, és vártam az italomat, amikor valaki megjelent a hátam mögött.
- És mit rendelt a hölgy? – mondta az eddig még titokzatos személy, és leült mellém. Én pedig odakaptam a fejem.
- Jaj, Jackson, csak te vagy az! Már megijedtem, hogy le kell koptatnom valakit! – mondtam mosolyogva.
- Hát, lehet engem is le kéne koptatnod! Nem? – mosolygott őt is, majd folytatta: - És hol hagytad Robot?
- Ő hagyott itt engem. Az egyik kollégájával beszélnie kell, azt mondta pár perc és jön.
- Áh, értem. Egyébként hogy tetszik a hely? – kérdezte, és aztán ő is rendelt magának egy sört.
- Fantasztikus. Nem is tudom szavakba önteni, amit érzek. De biztos, hogy Ashley és Nikki ötlete volt, hogy ide jöjjünk?
- Hát, az igazat megvallva, inkább az enyém volt. Nekem ugyanis van egy zenekarom, a 100 Monkeys, és mivel ez a hely a kedvenc színészemé, aki egyébként a példaképem is, Johnny Deppé, szoktunk itt játszani. Ez úgy történt, hogy egy alkalommal sikerült találkoznom vele, beszélgettünk, és szóba került a zenekar. Így meghívott, hogy játszunk egyszer, aztán annyira tetszettünk a közönségnek, hogy azóta havonta 2szer itt zenélünk!
- Wow, hát ez sem jön össze mindenkinek. Hogy a kedvenc színészével találkozzon, és még beszélhessen is vele! – mondtam elcsodálkozva.
- Hát, az sem jön össze mindenkinek, hogy az ujjai köré csavarja a világ legpartiképesebb agglegényét, aki ráadásul egy világhírű színész. Bár meg kell vallanom, így nem volt nehéz!
- Ezt meg hogy érted?
- Ne, kérlek, ne érts félre! Ezt pont azért mondom, mert nagyon csinos vagy. Így nem lepődöm meg azon, hogy Robnak ennyire tetszel. Ráadásul még okos, és intelligens is vagy. Hm… Néha elgondolkodom azon, hogy mi lehet a hiba benned! Ha van egyáltalán… – mondta mosolyogva, és belekortyolt az azóta már megérkezett üveges sörébe.
Hát, megmondom őszintén, elég furcsának találtam ezt a megjegyzését, így nem is tudtam rá mit felelni, csak visszamosolyogtam, és én is belekortyoltam az italomba.
- Nem csatlakozunk a többiekhez? – kérdezte, és felállt a székről, kezében a sörével.
- Oh, dehogynem. Mehetünk! – válaszolta, és én is követtem a példáját.
Amikor odaértünk a többiekhez, Ashley, Nikki, Kristen, Kellan és Taylor önfeledten cseverésztek, és nevetgéltek valamin. Azonban mikor Jackson és én odaértünk, mindenki elhallgatott, és ránk nézett. Bár mindenkinek más volt a szemében. Ashley és Nikki mosolyogtak, mint a szájukkal, mind a szemükkel, Taylor is megejtett egy kisebb mosolyt, de ennyi, Kellan végigmért a szemeivel, de persze az ő a barátnőim által már jól ismert – bár számomra még ismeretlen – ’stírölésével’. Kristen azonban lekezelően nézett rám, illetve a jobb szó inkább, hogy pillantott rám. Mert felnézett, konstatálta, hogy én vagyok ott, és aztán odafordult Taylorhoz, és elkezdett vele beszélgetni. Nikki és Ash viszont nem hagyták, hogy ott álldogáljak, így Nikki felpattant, és átnyúlva az asztalon, ami a kanapé előtt volt, megfogta a kezem, és maga mellé ültetett. Jackson pedig mellém ült le.
Mint a lányok általában, mi is a körülöttünk, illetve előttünk járkáló férfiak, srácok kinézetét kezdtük el kibeszélni, illetve Nikki és Ashley ecsetelték, hogy melyikünknek éppen ki jön be. Közben pedig egyre csak fogytak az italok, amivel egyébként tele volt az asztal. A sörtől az igencsak jó évjáratú borokon keresztül a különböző fajta, és féle koktélokig minden megtalálható volt. Én azonban csak az azt az egy pohárka whisky kólámat fogtam, és iszogattam. De meg kell hagyni, ettől is megjött a kedvem.
A lányok annyira elterelték a figyelmemet minden másról, hogy az sem tűnt fel, hogy Rob már igencsak negyed órája nem jött vissza. Éppen kérdezni akartam, hogy hol lehet, amikor felcsendült egy nem éppen rock-stílusú – vagy éppen amilyen zenére számítottam a klubból kiindulva –, hanem egy igen kellemes hangulatú, pörgősnek nevezhető zene. Nikki pedig szinte azzal a lendülettel elkapta a kezem, felállt, átmászott rajtam, majd Jacksonon, és magával húzott engem is. Majd visszanyúl, és elkapta Ashley-t is. Furcsa volt, mert annak ellenére, hogy Kristen nem mutatott túlzott érdeklődést felém, én mégis magunkkal akartam hívni, de Ashley megállított.
- Hagyd Kristent, ő nem táncol! – én pedig meglepődtem ugyan, de ezzel le is zártam az ügyet. Majd Ash és Nikki megfogták a kezem, és elindultunk a táncparkett felé. Bár igazából szerintem nem táncparkett a megfelelő szó rá, hiszen ez nem egy diszkó, hanem egy klub, ahol inkább közönség van, mint táncolni vágyó emberek, de mégis sokan voltak, akik már élvezték a könnyed, táncolható dallamokat.
Valahogy nem is számítottam másra, két újdonsült barátnőm nem kis-pályázott, rögtön a táncoló közönség közepére húztak, és úgy kezdtünk el táncolni. Nem éppen tombolós, de annál inkább szórakozni vágyó énemnek köszönhetően nem kellett sokáig várnom, hogy ráhangolódjak a dologra. Az egyik tulajdonság, amit szeretek magamban – persze ez most elég egósnak hangzik, hogy „egyik”, de higgyétek el, nincs sok ilyen –, hogy pia nélkül is fantasztikusan tudom érezni magam a bulik alkalmával. Ezt a barátaim és ismerőseim körében sokan irigylik is.
Meglepve vettem észre, hogy még – vagy már – nem élő zenekar játszik, hanem egy dj keveri a zenéket. Valószínű így oldják meg, hogy a vendég-zenekar után is jó legyen a hangulat. Nem azt mondom, hogy csak mostani, menő zenék kevert a dj, de azért több volt az új, mint a régi sláger. Mi pedig csak táncoltunk, hol Nikkivel, hol Ashleyvel – a közönség férfi részének fantáziáját igencsak megmozgatva –, hol pedig egyedül… Teljesen úgy éreztem magam, mintha a már jól ismert magyar barátnőimmel buliznék, nem pedig két frissen megismert „barátnőmmel”, akik ráadásul világsztárok.
Már körülbelül jó 10 perce táncoltunk, amikor pont úgy fordultam, hogy megláttam Robot az asztalnál maradt Jackson, Kellan, Taylor és Kristen társaságában. Nem lepődtem meg rajta, hogy ahogy beszélgetett – illetve inkább Jackson beszélt hozzá – ő folyamatosan engem nézett. Ahogy észrevette, hogy őt figyelem, hátradőlve a kanapén, kezében egy üveg sörrel, úgy mosolyodott el, mint kb. a legénybúcsújukon levő férfiak, amikor a sztriptíz-táncosnő nekik táncol. Én pedig belementem a játékba. Nem mentem közelebb egy apró lépéssel sem – bár amúgy is volt közöttünk jó pár méter – mégis pontosan látott mindent. Én pedig igencsak csábítóan, erotikusan, benne egy-két finomabb latinos és hastáncos mozdulattal, elkezdtem táncolni, csak neki!
Ekkor már Kellan és Jackson is felfigyeltek a kis akciómra, Jackson elkerekedett szemekkel és mosolygós arccal nézett rám, majd odasúgott valamit Robnak, aki erre egy elégedett mosollyal felelt. Kellan száján pedig szintén megjelent egy kaján vigyor, majd egy „Húú!”-t olvastam le a szájáról. Persze erre már Ash és Nikki is felfigyeltek, majd mikor rájuk pillantottam, Ash kacsintott egyet, Nikki pedig felfele mutató hüvelykujjal nyugtázta, hogy „Nagyon jól haladsz, csak így tovább”, majd mindketten mosolyogtak.
Mikor visszafordultam a kanapé felé, Rob éppen kortyolt egyet a söréből, majd letette maga elé az asztalra, felállt, és elindult felém. Szépen lassan haladt, én pedig még ekkor sem hagytam abba a táncot. Amikor odaért hozzám, én elmosolyodtam, és táncoltam tovább. Ő pedig egy laza fél lépéssel előttem termett, megfogta a bal kezemet, és gyengéden felemelte, alatta pedig beforgatott úgy, hogy most már háttal voltam neki. Olyannyira hozzám simult hátulról, hogy még egy ujjnyi hely sem volt közöttünk. Megfogta a jobb kezemet is, összekulcsolta az övéivel, és a hasamra tette őket, majd a fejét a vállamra hajtotta.
- Muszáj ezt csinálnod? – suttogta a fülembe olyan édes és gyengéd hangon, hogy ennél édesebb és gyengédebb már nem is lehetne. Majd egy picike puszit lehelt a fülem mögötti kis gödröcskébe, majd a nyakamra, végül a vállamra.
- De hát én csak táncolok! – válaszoltam mosolyogva, és elkezdtem ringatni a csípőmet. Azt hittem, ellenállásba fogok ütközni, mivel még Londonban mondta, hogy nem tud táncolni, de úgy látszik, ez neki is ment. Ugyanis felvette a ritmust, és a testünk egyszerre mozgott.
- Igen, csak táncolsz! De ezzel el sem tudod képzelni, mit váltasz ki belőlem! Az előbb azt hittem, nem fogok tudni bírni magammal. Iszonyatosan kívánlak! – mondta, majd ismét végigjárta az utat, amit az előbb végigcsókolt, de most a vállammal kezdte. Most azonban több puszit kapta, szinte a vállam szélétől a fülem tövéig minden egyes centimétert végigcsókolta, és mindeközben egy fikarcnyit sem tudva abból, hogy belőlem ez mit vált ki.
Vagy talán pontosan tudta?
A következő pillanatban egy valamelyest erőteljes, határozott, de mégis könnyed mozdulattal szembe fordított magával, és hihetetlen szenvedéllyel megcsókolt. Ilyet még az első csókunk alkalmával sem éreztem. Egyszerre öntött el a hideg és a meleg, szinte éreztem a sorban kinövő libabőröket magamon, és közben az motoszkált a fejemben, hogy „Még!”. Teljesen olyan érzés, mintha fokozatosan szeretnék bele Robba, egyre jobban!
A kezeim már a hajában túrtak, ő pedig először a derekamra tette a kezét, majd szépen lassan lecsúsztatta a fenekem alá, és gyengéden belemarkolva maga felé húzott. Ekkor éreztem meg először, hogy valami nincs rendben! Rob nem ilyen, nem szokott ő ilyet csinálni! Ő ennél sokkal visszafogottam, és romantikusabb, minthogy egy nyilvános szórakozóhelyen ezt csinálja. Nem azt mondom, hogy nem szerettem ezt az énjét, mert nagyon is ínyemre volt a vadabb Robert (is), de ez akkor sem normális viselkedés nála! Így megszakítottam a csókunkat.
- Rob… te részeg vagy? – kérdeztem, egyenesen a szemébe nézve. Bár mondjuk nem láttam belőle sokat, hiszen a villogó fények nem igazán engedték, hogy bármit is lássak, de ekkor megcsapott az eddig – valószínű a parfümjétől és attól, hogy háttal volt nekem – nem érzett alkoholszag.
- Már hogy lennék az, csak egy üveg sört ittam! – mondta. Ránéztem elég erőteljesen ezért hozzátette: - Na jó, talán kettőt vagy hármat… még pluszban! De hát, ha meghívtak!! Nem mondhattam nemet! – mondta, és nyomott egy puszit a számra. Aztán érzékien elkezdte kóstolgatni az alsó, majd a felső ajkamat, én pedig teljesen ellazultam az azóta már ismét a derekam köré fonódott karjaiban. Ekkor odalépett hozzám Ashley, és megfogta a vállam. Azonnal hátrafordultam, ezzel ugye elkapva a fejem Robtól, aki teljesen illetődötten állt előttem.
- Ne haragudjatok, hogy zavarok! Csak azért jöttem, hogy szóljak, mi lassan megyünk. Eléggé leszívott a mai díjátadó, és már elég késő is van, valamikor aludni is kell. De nektek további jó szórakozást! – kacsintott Ashley, majd mosolyogva egy gyors puszit nyomott az arcomra. Majd Robhoz lépett, és neki is adott egy puszit, majd visszament az asztalunkhoz, illetve kanapénkhoz. Én pedig megfogtam Rob jobb kezét, kiléptem az öleléséből, és magammal húztam a „táncparkettről” a kanapénk felé.
Szinte még oda sem értünk, mikor Kristen felpattant, és odalépett Robhoz:
- Jössz cigizni? – kérdezte tőle, mintha én ott sem lennék. Rob azonban kérdőn rám nézett.
- Menj csak! – válaszoltam mosolyogva, és ismét tettem egy képzeletbeli lépést Kristen felé azzal, hogy ránéztem, és rámosolyogtam. Ő viszont csak Robot nézte, tőle várta a választ. Rob közelebb húzott magához, adott egy puszit a számra, majd elindultak a hátsó kijárat felé, mivel bent nem lehet dohányozni.
Őszintén megvallva, ezzel az estével végérvényesen meguntam, hogy kicsit jobb kapcsolatot próbáljak kialakítani Miss Stewarttal. Ugyanis egyáltalán nem kapható rá! Semmi hajlandóságot nem mutat, hogy esetleg szeretne megismerni, vagy egyáltalán egy ellenszenvesnél némileg jobb arcot vágni, mikor rám – vagy akár csak felém – néz. Már ez is hatalmas erőfeszítésembe került, hogy ennyit megtegyek. Nem azt mondom, hogy egy bunkó, megjátszós, beképzelt liba vagyok, de azért elég szépen le szoktam kezelni az olyan embereket, mint Kristen. Egyáltalán nem szoktam megjátszani magam, vagy esetleg tenyérbe mászós lenni. De most megtettem, Rob kedvéért. Viszont ha már ez sem segített, akkor nem tudok mást tenni!
Miután Rob és Kristen eltűntek, én leültem a már igencsak megfogyatkozott társaság mellé. Csak Kellan, Nikki, és Taylor voltak az asztalnál. De mivel még mindig elég jó kis számok mentek, Nikki megfűzte Kellant, hogy táncoljanak egyet. Így ők is leléptek. Ott maradtam Taylorrel.
Keresztbe tett lábakkal ültem a kanapén, és éppen az italomat szürcsölgettem, ami most egy Mojito volt, szintén sok jéggel.
- Ne haragudj, hogy eddig ilyen szótlan voltam! – ocsúdtam fel Taylor hangjára.
- Mi? Tessék? Bocs, nem figyeltem! – kérdeztem vissza, mert tényleg nem értettem mit mondott, nem gondoltam, hogy megszólít. Ekkor felállt a helyéről, és közelebb ült hozzám. Majd megismételte:
- Ne haragudj, hogy eddig nem nagyon szóltam hozzád! Taylor vagyok, de szólíts csak Taynek. Egyébként én örülök, hogy együtt vagy Robbal, akármennyire is az ellenkezője látszott! – mondta, kiemelve az „én” szót. Erre persze én rögtön fel is figyeltem.
- Hogy érted azt, hogy te? Mondjuk hülye kérdés, sejtem, ki az, aki nem örül nekünk! – mondtam cinikus hangon, és belekortyoltam a koktélomba, amit még mindig a kezemben tartottam.
- Kristen is boldog amiatt, hogy Rob boldog, csak… jaj, olyan nehéz ez! Nem akarok a háta mögött beszélni, de mégis azt szeretném, ha tudnád, hogy Kristen nem olyan rossz, mint amilyennek tűnik!
- Akkor hát mondd Tay, hallgatlak! – mondta neki teljes komolysággal, a szemébe nézve.
- Szóval az a helyzet, hogy örül Rob boldogságának, csak annak nem, hogy… hogy nem vele boldog! Kristen ugyanis, akármennyire is próbálja titkolni, odáig van Robért! Szereti őt! Végre… elmondtam! – mondta, az utolsó mondatát szinte csak magának, majd belekortyolt a kólájába. Igen, Tay még elég fiatal, szinte még azon is csodálkozom, hogy beengedték. És hát, ahogy az előbbi „nyilatkozatából” ez ki is derült, valóban kisfiús még. Ennek ellenére nincs vele semmi bajom, sőt, pontosan emiatt tartom őt talán a legbecsületesebbnek mindegyikőjük közül, mert rendben van, hogy jó színész, de mivel még nem annyira érett, könnyebben észrevehető rajta, ha hazudik. És az előbb egyértelművé vált számomra, hogy nem is nagyon tudna hazudni! Ez megnyugtató…
Miután ezt elmondta, tovább csevegtünk. Megkérdezte tőlem, hogy mivel foglalkozom, milyen Magyarország, illetve elmondta, hogy egyszer ő is el szeretne jönni hozzánk, ugyanis sok jó dolgot hallott. Aztán pedig megkért, hogy meséljem el, hol és hogyan találkoztam először Robbal, mert az én verziómra is kíváncsi.
Elmeséltem neki szinte minden apró részletet, egyszer-egyszer a romantikusabb pillanatoknál mintha azt vettem volna észre, hogy egy kicsit elpirul. Bár nem voltam benne biztos, mivel alapból barnább a bőre, másrészt a fények most is közbejátszottak.
Aztán én is kérdezgettem őt, legfőképpen a Twilight forgatásával kapcsolatban. Éppen azokat a pillanatokat mesélte, amiben ő ugyan nem szerepelt, de a kamera másik oldaláról végignézte azokat. Például Rob hogy esett el a baseball-os jelenet alkalmával. Már így mesélve is nagyon vicces volt, pláne ha még látnám is…
Tay és én is hatalmasakat nevettünk, miközben mesélte a többi bakit, amikor Kristen és Rob feltűntek az ajtóban. Akarva-akaratlanul is odanéztem, Tay pedig követte a pillantásomat.
Nem tudom, mi történhetett Rob és Kristen között a kb. 20 perces cigi-szünet alatt, de úgy vettem észre, vitatkoztak. Kristen ugyanis erősen artikulálva, és közben a kezével is rásegített a mondandójára, nagyon magyarázott valamit Robnak, aki csak állt vele szemben. Rob arcát ugyan nem láttam, mert pont félig háttal volt nekem, de Kristen majd szétpukkadt az méregtől. Vagy csak az erőteljes magyarázástól? Fogalmam nincs! De mivel nem sejtettem semmi jót, kicsit én is ideges lettem, így letettem a koktélt az asztalra, és úgy figyeltem tovább az eseményeket.
Aztán egyszer csak Rob elindult vissza felénk, az arca semmilyen érzelmet nem mutatott. Mikor odaért hozzánk, bólintott Taynek, majd odalépett elém. Én végig követtem a szememmel őt. Mikor odaért hozzám, megfogta a kezem, felrántott – még egy kicsit meg is rándult a vállam, de persze csak azért, mert nem számítottam rá, nem azért, mert olyan durva volt –, a derekam köré fonta a jobb karját, a bal keze ujjait finoman belefésülte a hajamba, és megcsókolt. Ez a csók nem volt szenvedélyes, sem tüzes, mégis minden érzelemtől teljes volt, gyengéd és felettébb határozott. És rövid… ugyanis nem tartott körülbelül 15 másodpercnél tovább!
Amikor abbahagytuk a csókot, kicsit elhúzódtam tőle, és a szemébe néztem.
- Hiányoztál!
- Te is nekem!
Ekkor csak annyit láttam, hogy Kristen odaront Tayhoz, odavágott neki egy „Én mentem! Szia!”-t, majd egy lekezelő pillantással felénk nézett, és kiviharzott a teremből.
- Mi a baj? Mi történt Kristennel? – kérdeztem komolyan, a szemébe nézve, már kibújva az öleléséből, és csak a kezét fogtam.
- Kristen egy kicsit… ingerült mostanában, és most úgy látszik, kitört rajta minden. És hát, rajtam csattant az ostor! – mondta Rob nevetve.
- Ez lehet, nem olyan nevetséges! Biztos kikészíti a nagy siker! Kellene neki valaki, akivel megbeszélheti a problémáit, nem?
- Ehhez ott vannak a barátai, a bátyja, vagy mit tudom én! Egyébként Kristen régebb óta színészkedik, mint én, így jobban bírja ezeket a dolgokat. Úgyhogy nem kell őt annyira félteni! Csak nem kellene annyira bunkónak lennie, mint amilyen! – mondta Rob.
- Rob, egyrészt h jól tudom, te is a barátja vagy, és számít rád! Lehet, hogy ő régebb óta színésznő, de mi van akkor, ha ő mégis nehezebben viseli ezt az egész felhajtást? Másrészt már azt sem tudod szerintem, hogy mit beszélsz, ezért most gyere, szépen hazaviszlek! – mondtam, és átöleltem a derekát.
- Tay, haza tudsz menni, vagy hazavigyünk téged is? – kérdeztem az említettől hátrafordulva.
- Nem-nem! Hazamegyek egyedül. És szólok majd Nikkiéknek is, hogy elmentetek! Jó éjszakát! – mondta mosolyogva.
- Neked is, és köszönök… mindent! – válaszoltam mosolyogva, és kihangsúlyozva a „minden” szót.
Rob szinte mindenkinek köszöngetett, amíg támogatva őt, kifele mentünk. Nem volt talaj részeg, szóval tudott menni a lábán – csak néha botlott vagy ingott meg – az agya viszont nagyjából a helyén volt. Kikértem a kabátomat a ruhatárból, és megkértem az egyik a ruhatáros lányt, hogy hívjon nekünk egy taxit. Körülbelül egy perc elteltével már szólt is az egyik biztonsági ember, hogy megérkezett a taxi, így kimehetünk. Rob eközben végig hol a nyakamat, hol a kezemet, hol az arcomat csókolgatta. Egyszer sikerült a számat is megtalálnia, de én túl ingerült voltam ahhoz, hogy most csókolózzak vele, így elhúztam a fejem tőle, és úgy mentünk tovább.
Mint ahogy számítottunk is rá, pár rajongó még mindig a bár előtt állt, de szerencsére a normálisabbik fajtából, így csak egy két „Ús Isten! Rob!” megjegyzést hallottam, de azt is halkabb kivitelezésben. Rob pedig – ahogy kiértünk – összekulcsolta a kezünket, és odahúzott a rajongóihoz. Úgy írta alá az elé tölt képeket, könyveket, újságcikkeket, hogy közben mindvégig fogta a kezem, és mindegyik lánynak azt mondogatta hatalmas vigyorral az arcán, hogy „Ő itt a barátnőm Kriszti!”. Én pedig mosolyogtam természetesen, de közben vörösödtem is, mint egy rák.
- Édesem, azt hiszem, mennünk kéne! – mondtam közelebb hajolva a füléhez, és végigsimítottam a karját.
- Igazad van. Mehetünk! Sziasztok csajok! – mondta először nekem, majd elköszönt a rajongóitól. Úgy látszik, a kinti meleg levegő kicsit odavágott a pár üveg sörnek, ami benne volt.
Beszálltunk a már jó pár perce ránk várakozó taxiba, és elindultunk.
- Hova vihetem Önöket? – kérdezte a taxis.
- A Ho… - kezdtem mondani a hotelem nevét, de Rob közbevágott:
- A Chateau Marmont Hotelbe! – mondta Rob határozottan, mintha egyáltalán nem is lenne részeg. De mikor rápillantottam, elég érdekesen mosolygott, így én is elmosolyodtam az érdekes arckifejezésén.
Azt hiszem, jobb is így! Hiszen vissza Santa Monica-ba közel egy óra az út, annyit meg nem bírna ki Rob.
Rob hotelje nevetségesen közel volt a Viper Room-hoz, így körülbelül 5 percet kellett a taxiban töltenünk. Kifizettem a rövid kis utat a sofőrnek, és betámogattam őt a hotelbe. Amint beértünk, a londiner köszöntött minket, és segített felvinni Robot a szobába. Adtam neki egy kis honoráriumot a segítségéért, majd Robot leültettem az ágyra. Azt hittem, eldől és aludni fog, ennek ellenére, amikor éppen léptem volna el az ágytól, elkapta a kezem, és magára húzott.
- Te hova mész? Csak nem el akartál szökni? - kérdezte eszméletlenül édes hangon, majd letolta a bal vállamról a ruhám pántját, és a helyére csókolt. Majd tovább csókolgatta a vállamat, a nyakamat, egészen a jobb vállamon pihenő pántig. Végül azt is lecsúsztatta, és egy hihetetlenül gyengéd csókot lehelt a helyére. Majd ismét elkezdte csókolgatni a vállam visszafelé, most azonban minden pici puszit egy szó is követett:
- Hiszen… megígértem… hogy… folytathatod… amit… elkezdtél!
- Igen, szeretném is, de nem így! Részeg vagy, így meg… nem lenne jó! Most pedig kimegyek a mosdóba! – mondtam, és egy puszit nyomtam a szájára. Visszatettem a vállaimra a pántokat, felkeltem az ágyról - illetve Robról -, és beballagtam a fürdőbe, magamra zártam az ajtót, és leültem a lehajtott háttámlás wc-re.
Kicsit meg kellett nyugodnom. Ugyanis nem vagyok frigid, nagyon is feltüzelt ez a kis akciója. És tudom, hogy hülye vagyok, ugyanis sok nő mit meg nem adna azért, hogy most, ebben a pillanatban a helyemben legyen. De én tényleg nem akartam, hogy ilyen legyen az első együttlétünk. Hogy Rob nincs teljesen magánál… Másrészt lehet egy kicsit úgy is érezném magam, hogy Kristen miatt történne, hiszen 99,9%-ig biztos vagyok abban, hogy én is érintett voltam a vita tárgyában. És az a csók, amit a bárban produkált, olyan volt, mintha meg akarta volna mutatni Kristennek, hogy „Csak az övé vagyok!”, vagy nem is tudom… Minden esetre furcsa érzésem volt.
Mikor már kicsit lehűtöttem magam, visszamentem a szobába. Ekkor láttam, hogy Rob már a lehető legédesebben szuszog az ágyon. A kis drága elaludt. A látvány mosolygásra késztetett. Nem akartam felébreszteni, de gondoltam, mindenképpen le kell vennem a cipőjét, hiszen így nagyon kényelmetlen lesz neki. Tehát szépen lassan, óvatosan lehúztam a cipőit. Egyszer megmozdult, de szerencsére nem kelt fel!
Majd kimentem a szobából, a nappali részbe. Leültem, és elmerengtem azon, hogy most maradjak-e vagy sem. Hiszen egyrészt nekem is pihennem kéne, egy kanapén viszont nem hiszem, hogy túl kényelmes lenne, másrészt viszont 1 óra az út hazáig, és Robnak reggel valószínű iszonyatos fejfájása lesz. Ekkor eszembe jutott, hogy Erik sem hagyott magamra a túl jól sikerült este után, így én sem hagyhatom magára a férfit, akit szeretek!
Így kerestem egy takarót, levettem a cipőmet, és lefeküdtem a nappali kanapéjára.

Reggel, illetve igazából nem is tudom mikor, arra ébredtem fel, hogy valaki simogatja az arcomat. Hát vajon ki is lehet az a valaki? Hát persze, hogy Rob. Mikor nyújtóztam egyet, és kinyitottam a szemem, egyenesen az arcával találtam szembe magam. Önkéntelenül is elmosolyodtam.
- Jó reggel szerelmem! – mondta mosolyogva, és tovább simogatta az arcom, majd kisimított egy kósza tincset onnan.
- Jó reggelt neked is! Jól vagy?
- Oh, most már tökéletesen. Amikor felkeltem, azt hittem, elmentél. De mikor kijöttem a szobából, akkor láttam, hogy itt alszol. De nem értem, miért itt aludtál, mikor ott van a hatalmas ágy!?
- Nem is tudom. Talán nem akartam elvenni a helyed? – kérdeztem nevetve. – Egyébként nem fáj a fejed? Van nálam Asz…
- Nem, már vettem be gyógyszert. Egészen jól vagyok. Csak te hiányoztál! – mondta, és adott egy puszit a számra.
Felültem a kanapén, és megpaskolva a mellettem levő szabad helyet, odainvitáltam őt. Mellém ült, és átkarolt a bal karjával, a jobbal pedig megfogta a kezem.
- Mindenre emlékszel a tegnapi, illetve a mai napból? – kérdeztem.
- Hát, többé-kevésbé igen. Miért?
- Miért vitatkoztatok Kristennel? – tértem rögtön a lényegre.
- Áh, Kristen. – mondta, mintha tudta volna, hogy ezt fogom kérdezni! – Elmondta nekem, hogy mennyire helyteleníti a kettőnk kapcsolatát, és hogy szerinte te csak kihasználsz engem. Azonban mikor közöltem vele, hogy ez egyáltalán nem így van, és még most is azért harcolok, hogy velem maradj, teljesen ledöbbent. De természetesen nem hitte el, azt mondta, biztosan csak téged védelek. Én viszont meguntam a szentbeszédét, és ott hagytam őt! Ekkor mentem vissza hozzád és Tayhez…
- És jól sejtem, hogy az a csók egy show volt Kristen részére?
- Te jó ég! Tényleg ezt gondolod??!! – dőlt egy picit előrébb, felém fordult, és döbbenten a szemembe nézett.
- Igen! – mondtam halkan, és lehajtottam a fejem, mint egy kislány, aki éppen elszégyellte magát.
Ekkor Rob csak sóhajtott egy kicsit, majd felemelte a kezem, amit már amúgy is fogott, és egy gyengéd csókot adott rá. Majd az állam alá tette a kezét, és felemelte a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni:
- Szeretlek Kriszti! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar ki fogom tudni mondani bárkinek is, de…! Most, hogy azt gondolod, csak azért vagyok veled, hogy mutogassalak, vagy, hogy Kristent féltékennyé tegyem, muszáj volt tudatnom veled, mit érzek! Érted édesem? Szeretlek! – mondta, én pedig csak néztem rá. Majd hirtelen, mint a chilli paprika ereje, elérte az agyamat, hogy Rob éppen szerelmet vallott nekem, és elöntött egyfajta melegség. Ez pedig nem volt más, mint a szerelem! Én is szeretem őt! Én azonban nem találtam a hangomat, hogy ezt ki tudjam mondani, így inkább a cselekvést választottam.
A szeméről a szájára pillantottam, majd ismét a szemébe, aztán pedig egy hirtelen mozdulattal odahajoltam hozzá, és megcsókoltam. Először csak egy rövidebb csókot adtam, várva a reakcióját. De hiszen nem is tudom, mire számítottam! Hiszen ő régebb óta vár rám, mint én rá! Ahogy egy picit elhúztam az arcomat, ő rögtön utána kapott, és sokkal szenvedélyesebben folytatta azt, amit elkezdtem. Ennek a csóknak már én sem tudtam – és már egyáltalán nem is akartam – ellenállni. Visszadöntöttem Robot a kanapé háttámlájának, , majd szemben vele, beültem az ölébe. Közben pedig végig faltuk egymás ajkait.
- Azt hiszem, most befejezem, amit a díjátadón elkezdtem! – mondtam mosolyogva, majd apró puszikat nyomtam a szájára, majd az arcára és a nyakára. Végigsimítottam a mellkasát is, ekkor vettem észre, hogy lezuhanyozott. Egyrészt nedves volt még a teste, másrészt ing helyett egy irtó szexi fekete, rövid ujjas póló volt rajta. A nadrágot nem láttam, de éreztem, hogy farmer. Lassan húztam végig mindkét kezem a mellkasán, a szememmel pedig végig követtem. Ő is kíváncsi lehetett, mert végigkövette a szemével a kezeim útvonalát, de egy kicsit le is volt döbbenve, hiszen még soha nem voltam ennyire követelőző, ennyire határozott.
Egy kicsit magamat is megleptem, de a vágy, amit iránta, és az iránt éreztem, hogy végre vele legyek, teljesen elhomályosította mindenem. Még a józan gondolkodásomat is, hiszen nem szoktam én így leteperni senkit. Minden esetre most megtettem, és ahogy elnézem, Robnak ez nagyon tetszik. Ami pedig meglepő, nekem is jól esik! Amúgy is szeretem, ha az irányítás az én kezemben van, de azért imádom, ha kényeztetnek! Szerintem a másodikban sem szenvedek majd hiányt…
Ahogy leértem a pólója széléig, szépen óvatosan becsúsztattam alá a kezeim, és ahogy elindultak felfelé, a pólóval együtt. Amikor felért a pólója a mellkasáig, elkezdtem puszilgatni a hasát, és úgy haladtam felfelé. Mikor felértem a mellkasáig, mintha megérezte volna, mint akarok, és egy nagyon picit előre dőlve, felemelte a két karját, amin keresztül én könnyedén lehúztam a pólót, és ledobtam magunk mellé a kanapéra. Aztán az arcát, a nyakát, a vállát csókolgattam ismét, szándékosan kihagyva a száját. Pedig már szó szerint éreztem rajta – illetve egy lentebb található testrészén –, hogy nem fogja sokáig bírni az én kis játékomat. Mégis kíváncsi voltam, meddig bírja még!
Mikor ismét a nyakánál jártam, és a csípőmet nekitoltam az övének, egy elégedettet sóhajtott, és éreztem, hogy egy picit meg is remegett. Gyenge pontot érintettem. Nekem is nagy önuralom kellett, hogy ne tegyek még mást is, de még egy kicsit húzni akartam őt. Viszont mikor megint a mellkasa simogatásába és csókolgatásába kezdtem, elszakadt nála a cérna, és kitört belőle az „állat”, amit ki is akartam hozni belőle.
Két tenyere közé vette az arcom, és megcsókolt. Abban a csókban most minden benne volt: a szenvedély, a tűz, a vágy, de az eddigi hiány, a gyengédség, és a szerelem is egyben. Sürgetően falta a nyelvem, én pedig nem bírtam magammal, és a hajába túrtam. Eddig hátra volt dőlve a támlának, de most hirtelen felült, és a kezeit a fenekem alá téve, állt fel velem. Majd elindult a hálószoba felé.
Amikor beértünk, gyengéden lefektetett az ágyra, és úgy, hogy ne nehezedjem rám minden súlya, rám feküdt, és úgy folytattuk tovább a csókolózást. Most ő következett a kényeztetésben, és a játékban. Szinte ugyanazt tette, amit mikor hazaértünk, csókokkal helyettesítette a vállamról letolt ruhapántokat. De aztán tovább folytatta. Épphogy csak észrevehetően becsúsztatta a kezét a hátam alá, és lecipzárazta a ruhámat, majd kikacsolta a pánt nélküli melltartóm kapcsát. Mikor végzett, szépen, lassan, szinte már fájdalmasan lassan húzta le rólam, és közben ahol, és amit csak ért, csókolta. Már a térdemnél járt ő is és a ruha is, amikor valószínű megunhatta, hogy túl messze van tőlem, így egy gyors mozdulattal lehúzta rólam a ruhát – benne a melltartómmal – és ledobta az ágyról, majd visszakúszott hozzám, és újra a számat vette birtokba. Közben pedig a combomat, a csípőmet, illetve az oldalamat simogatta, de szinte olyan óvatosan, hogy már csiklandozott. Mégis annyira feltüzelt, hogy egyre kevesebb türelmet éreztem magamban. Miközben csókolóztunk, és ő simogatott, én a nadrágját gomboltam ki, cipzáraztam le. De mivel túl snassz lett volna, ha csak simán letolom róla, így egy határozott mozdulattal a hátára fordítottam őt, és a csípőjére ültem. Először csak mosolygott, aztán kiült az arcára a vágy, és a tarkóm mögé nyúlva, visszahúzott magára, majd újra csókolt.
Mivel már éreztem, hogy igencsak túl vagyunk fűtve, és talán elég volt az előjátékból, még egy utolsó csóksorozattal leértem a nadrágja széléig, egyszerre a kettőt megfogtam, és lehúztam róla, majd visszamásztam rá. Ő is benyúlt a falatnyi bugyim oldalsó pántjai alá mindkét kezével, és egy határozott mozdulattal úgy rántotta le rólam, hogy még meg is reccsent.
- Naaa, azért erre még szükségem lesz! – mondtam mosolyogva, és közben belecsókoltam a nyakába.
- De egy darabig biztosan nem! – válaszolta szenvedélyesen, majd hirtelen a hátamra fordított, és fölém magasodott.
Puszilgatott, csókolgatott, majd mikor már úgy érezte, nem bírjuk tovább, egy óvatos mozdulattal belém hatolt. Ahhoz képest, hogy mennyire felhúztam őt, tökéletesek és gyengédek voltak a lökései. Mikor már túl lassúnak találtam a tempót, egyre gyorsabban fel-feltolt csípőmozdulatokkal jeleztem, hogy nekem ennyi nem elég. Egy mosollyal nyugtázta a dolgot, és gyorsabb tempóra váltott. Azonban még mindig nem ilyenre gondoltam, ezért átfordítottam őt, vissza a hátára, és most én diktáltam az ütemet. Úgy vettem észre, ezt ő sem bánta, hiszen egyre erősebben, és határozottabban tolta fel a csípőjét, én pedig ugyanígy válaszoltam a mozdulatokra. Váltogattuk a gyors-lassú tempót, pontosan azért, hogy olyan sokáig tartson, ameddig csak lehet. Aztán hirtelen én – valamint a hangos felnyögéséből és megfeszülő testéből következtetően ő is – eljutottunk a csúcsra.
Miután eltűnt a szememet egy pillanatra beterítő köd, tovább folytattuk a csókolózást, és a szenvedély még így sem csillapult. A hátamra fordított, és fölém magasodva folytattuk, amit az előbb abbahagytunk. Túl sokat vártunk már arra, hogy valóban együtt lehessünk. A mai világban már – ki bevallja, ki nem, de – igenis fontos részét képezni egy kapcsolatnak a szex. Főleg a mi esetünkben, hiszen már Londonban is kívántuk egymást, és hát… nem is úgy kezdődött ez a szerelem, mint amilyennek bárki elképzelte volna.
Mondjuk az előző barátommal majdnem 1 hónap tán feküdtünk le egymással, Robbal ez mégis valahogy más volt. Akkor is szerelmes voltam, de most egyszerűen megőrülök, ha nem lehetek vele.
Miután másodszor is ellepte a szemünk az a bizonyos köd, holt fáradtan dőlt le mellém Rob. Egy-két nagyobb szusszantás után feljebb ült az ágyban, a párnáját a feje fölé tette, betakart minket, majd nekidőlt az ágy támlájának. Én pedig a mellkasára hajtottam a fejem. Ő a fülem mögött simogatta a hajam, én pedig a mellkasát birizgáltam. Ekkor éreztem, hogy egy kicsit megemelkedik, egy gyengéd puszit nyomott a fejemre, majd visszadőlt.
Nem szóltunk semmit, csak hallgattuk egymás egyre lassuló szuszogását. Mikor már egyenletesen emelkedett és süllyedt a mellkasunk, Rob szívdobogását hallgattam. Olyan jó volt tudni, hogy ez a szív jelen pillanatban csakis értem dobog!
Aztán egy pár pillanat múlva elsötétült minden. Elaludtam…