59. fejezet - A folytatás

Sziasztok!

Szerencsére sikerült helyrehozni a gépet, így sikeresen meg tudtam írni, és fel is tudtam rakni az új fejezetet! Remélem tetszeni fog! :)
Illetve nem tudom, hogy észrevettétek-e, de ha esetleg nem, akkor most szólok... Kicseréltem pár szereplő képét a jobb oldali felsorolásban! Várom a véleményeteket!

Ja, és még valami! A hozzászólásokat - annak ellenére, hogy az utóbbi időben nem igen reagáltam rájuk /kivéve az 'Égből pottyant szerelem' nevű olvasómnak privát e-mailben/ - mindig elolvasom, és hihetetlenül jól esik, ha írtok nekem! Én nem akarok, és nem is fogok azok a fanfic-írók közé tartozni, akik határokat szabnak, és attól teszik függővé a következő rész feltevésének időpontját, hogy hány hozzászólás érkezett. Én ezt nem tartom jó dolognak, de az, hogy miért, most nem ide tartozik! :)
Minden esetre, ettől függetlenül még mindig várom minden kedves olvasóm véleményét!

Üdv & jó olvasást!
Sabyna

ui.: És persze kitartás ebben a nagy melegben! Aki teheti, menjen strandolni! Nem fogok megharagudni, ha abban a pár órában nem olvassátok a történetet! :PP

***

Rob a körülbelül negyed órás út alatt többször is szinte már segélykérőnek mondható pillantásokat vetett rám. Olykor-olykor már majdnem engedtem a kísértésnek, és nem sokon múlott, hogy előreszóljak a taxisnak, hogy mielőtt a klubhoz menne, tegyen egy kitérőt a Four Seasons felé. Végül aztán erőt vettem magamon, és a már majdhogynem vetkőztető, égető pillantásoknak – nagy erőfeszítések árán ugyan, de – csak-csak ellenálltam.

Valószínű az is rengeteget segített abban, hogy ne ugorjak Robra, hogy egyrészt Alex ott ült mellettünk, másrészt pedig számítottak ránk a többiek, és semmiképpen sem akartam megszegni az ígéretemet. Ha Peter – három gyerekes apuka létére – el tudott jönni ünnepelni egy kicsit, akkor nehogy már mi ne bírjunk ki pár órácskát! Ám amikor a kedves, ugyanakkor nagyon is tisztességtelen eszközökkel játszó párom bedobta az észveszejtően édes mosolyát, és miközben a tekintetével teljesen rabul ejtett, végigsimított a combomon, és már-már gyötrő lassúsággal közelített az arcom felé, bevallom őszintén, elbizonytalanodtam. Teljesen megbabonázva néztem a kékesszürke, igéző szemeibe, és olyan lassan, ahogyan ő, én is közelítettem felé.
Ekkor azonban a taxi lefékezett, én pedig észbe kaptam!
- Rossz vagy! – mosolyodtam el, mire ő elnevette magát.
- Ez még csak a kezdet… - súgta oda nekem, majd hirtelen megcsókolt. Tüzesen, szenvedélyesen vette birtokba ajkaimat, de épphogy csak pár másodpercen át. Ez azonban bőven elég volt ahhoz, hogy elinduljon bennem az a fajta őrlési folyamat, ami annak az utóhatása, mert eljöttünk bulizni ahelyett, hogy kettesben ünnepelnénk! Mondhatom… ez csodálatos!

Miközben én próbáltam elfogadható állapotba varázsolni magam a csók után, ő mosolyogva kifizette az utat, végül kiszállt, és úriemberhez méltón nekem is segített kikászálódni. Amíg én sikeresen kiszálltam – és próbáltam megigazítani magamon a ruhát legalább annyira, hogy a fenekem ne legyen kirakat –, Alex is kipattant a másik oldalon, és odasietett a már kisebb csoportba verődött bagázshoz.
- Mindenki megvan? Bemehetünk?
- Persze! Menjünk! Hajrá! – záporoztak a válaszok, és mindannyian megindultunk befelé.

- Szerinted ki választotta a helyet? – kérdeztem halkan Robtól. Nem volt nehéz a lehető legvisszafogottabban társalognom vele, ugyanis olyannyira közel húzott magához a csípőmön pihenő kezével, hogy lépni is alig tudtam.
- Hát… én Nikkire vagy Alexra tippelnék! De nem tudom! – válaszolta, majd hozzám hasonlóan ő is felnézett a klub bejárata felett villogó táblára. Tatou Supper Club. Egy újabb VIP hely! – könyveltem el magamban.

Nem sokat gondolkodtunk, mi is beléptünk a klubba, és követtük a bandát a már előre lefoglalt helyig. Ahogy egyre haladtunk befelé, úgy ragadott magával a hely kicsit karibi stílusra hajazó kialakítása. Pálmafák, intenzív színek mindenütt. Úgy éreztem magam, mintha egy trópusi sziget legmenőbb szórakozóhelyének kellős közepén lennék.

Ahogy leültünk, azonnal megjelent egy pincér, és felvette a rendeléseket. A fiúk valamennyien sört kértek – Kristennel karöltve, ugyanis ő is maradt a már jól megszokott italánál –, Nikki és én viszont a szokásos koktéljainkat rendeltük.
Nem számoltam, de úgy nagyjából tíz percen belül meg is érkezett a 2 pincér, tálcáikon a kért nedűkkel, aztán amint újra egymás között voltunk, Peter – mint a legidősebb közöttünk – átvette a szót, és egy gyors és lényegre törő tósztot követően, koccintásra buzdított minket.

Az este folyamán, ahogy ürültek a srácok sörösüvegei, úgy lett egyre fergetegesebb a hangulat is. Mondjuk, ebben a csapatban soha nem unatkozhat az ember, mégis egyre jobban és jobban éreztem magam. Az őrlődési folyamat is kezdett visszavonulót fújni: talán mégsem volt olyan rossz ötlet, hogy eljöttünk?
Alex, Chaske és Kiowa is rettentően szimpatikusak voltak. Annyit nevettem velük – illetve esetenként rajtuk – egy óra alatt, hogy még a hasam is belefájdult. Jacksonról már nem is beszélve…

Végül Nikki megunta a fiúk csevegését, és miután még a szívószállal kiszívta az utolsó cseppet is a poharából, megfogta a kezem, és olyan hirtelen húzott magával a táncoló tömegbe, hogy se én, se Rob egy szót sem tudtunk szólni.
Ahogy beértünk a pálmafákkal szegélyezett, villódzó tánctérre, szinte azonnal magával ragadott a zene ritmusa, és a szórakozók töretlen jókedve, így egy perc sem kellett ahhoz, hogy feloldódjak, és teljes odaadással belevessem magam a táncba.
Bár sajnos nem sűrűn jártunk el közösen szórakozni, mégis egyszerűen imádtam Nikkivel lenni. Annyira felszabadult volt, és annyira jól tudta érezni magát mindig, hogy az még nekem, az igazi, pezsgő vérű magyar lánynak is szinte hihetetlen volt. A ritmust ettől függetlenül, fennakadás nélkül tartottam vele…
Egyszer-kétszer hol hozzám, hol pedig Nikkihez ment oda egy-egy jóképű lovag, ám mi illedelmesen, ugyanakkor határozottan utasítottuk vissza őket. Nikki hercege ugyanis most Görögországban van, az enyém pedig…
Hol van Rob? – kérdeztem magamban megilletődve, amikor a boxunk felé néztem, és nem láttam őt sehol.

Nem tudom miért, de hirtelen kellemetlen érzés fogott el, és a következő személy, akit keresni kezdtem, Kristen volt. Őt sem találtam sehol, ezért már az idegesség miatt is kezdett az a bizonyos gombóc kialakulni a gyomromban. Épp szólni akartam Nikki-nek, hogy eltűnök egy kicsit, amikor két dolog is történt egyszerre! Ahogy közelebb léptem a velem szemben táncoló barátnőmhöz, ő a vállam fölött mögém nézett, és elmosolyodott… ugyanebben a pillanatban pedig megjelent két kar a derekamon, ami körbefogott, és óvatosan, mégis birtoklóan közelebb húzott magához.
- Ígértél nekem valamit! – mondta Rob közelebb hajolva a fülemhez. A kezeim automatikusan a hasamon pihenő kezeire csúsztak, és úgy kulcsoltam össze az ujjainkat. A zene igaz, hogy gyorsabb, pörgősebb volt, én mégis lassú, finom mozdulatokat tettem. Rob hátulról szorosan hozzám simult, és felvette az általam diktált ritmust.

Csúnya dolog volt részemről, de azzal, hogy teljesen átadtam magam Robnak, és a kettőnk izgató kis táncának, teljesen megfeledkeztem Nikki-ről. De mint ez várható volt, nem esett a fejére, így talált magának is elfoglaltságot… mégpedig mindez abban merült ki, hogy Jacksont próbálta berángatni a tánctérre. Elmosolyodtam a kétségbeesett próbálkozásain, hiszen tisztában voltam vele, hogy ez az ötlet már pusztán a kigondolásnál ’Lehetetlen’ értékelést kapott.
Elégedetten fordultam szembe Robbal, és amíg ő még mindig a derekamon pihentette a kezeit, én szépen lassan a nyaka köré fontam a karjaimat. Így most már szemben táncoltunk, de még mindig ugyanazokkal a lassú, kiforrott mozdulatokkal. Tökéletes pillanatok voltak ezek – annak ellenére, hogy a saját állítása szerint nem tud, és nem is szeret táncolni!

Az este hátralevő részében végig csak egymással voltunk elfoglalva… és ezen belül is leginkább azzal, hogy egymás ajkait kényeztessük.
Fél 1 – 1 óra körül azonban Rob egy hosszú csók után a fülemhez hajolt:
- Nem megyünk vissza a hotelbe?
- De igen! Menjünk! – válaszolta, és automatikusan a kezébe csúsztattam a kezem.

Szerencsére senki nem tűnt el nagyon, így maximum 10 percbe telt, mire mindenkitől elköszöntünk. Végül elindultunk a kijárat felé.
- Mr. Pattinson! Talán jobb lenne, ha a hátsókijáraton távoznának, ugyanis rengeteg rajongó és fotós várja Önöket a bejáratnál! – állított meg minket egy talpig feketébe öltözött biztonsági ember.
- Oh, igen! Az jó lenne… - válaszolt Rob sóhajtva egyet, majd a kezemet elengedve, a derekamra simította a kezét.
- Rendben! Kérem, kövessenek! – mondta a férfi, és elindult előttünk. Rob és én pedig követtük.

Ahogy odaértünk a hátsó kijárathoz, és kiléptünk rajta, meglepődve konstatáltam, hogy már egy taxi áll a szűk utcában. Felpillantottam Robra, aki csak egy mosollyal válaszolt, aztán pedig kinyitotta nekem az ajtót.
- Köszönjük! – köszönte meg a segítséget a biztonsági embernek, majd ő is beszállt, és becsukta az ajtót.
- Jó estét! Hova vihetem Önöket? – kérdezte a taxisofőr.
- A Four Seasons-be. – válaszolta Rob röviden.

A hotel felé vezető úton úgy éreztem, hogy az autó apró rázkódásaitól menten elalszom. Rob vállának döntöttem a fejem, és lehunytam a szemeimet.
Nem tudom pontosan, mennyi idő telhetett el azóta, hogy elindultunk, de nekem nem tűnt fél percnél többnek, amikor Rob halkan megszólalt a fejem fölött:
- Kicsim, megjöttünk! – majd nyomott egy apró puszit a hajamra.
Azonnal kinyitottam a szemeimet, és miután Rob kiszállt, én is kimásztam.

Ahogy bementünk a hotelbe, egy gyors üdvözlés után megkaptuk a kulcsot, és már indultunk is a liftek felé. Olyannyira kimerültem az este, hogy csak odabújtam Robhoz, és egy árva szó nélkül vártam, hogy végre felérjünk az emeletre.

Az ajtón belépve már nem lepődtem meg a luxuson, és a határtalan elegancián, amit árasztott magából a lakosztály. Úgy látszott, kezdtem hozzászokni a gondolathoz, hogy amíg Robbal vagyok – és úgy tűnik, ez még nagyon-nagyon sokáig így is fog maradni –, addig nem fogom őt egy középszerű hotelszobában látni… sőt… semmi középszerűt nem fogok tapasztalni vele kapcsolatban!
Szinte még be sem csukta mögöttünk az ajtót Rob, mikor a cipőimet már le is rúgtam a lábaimról, és az asztalon az első szabad helyet megtalálva a táskámtól is megszabadultam. Úgy éreztem, hogy ha pillanatokon belül nem ülök le, összecsuklok. Fáradt is voltam, a koktélok is a fejembe szálltak egy kicsit, az egész éjjel magassarkú-viseléstől való lábfájásomat már meg sem említve!

Ám ahogy megtettem az első két lépést a legelső, igen kényelmesnek tűnő, és szinte már csalogató fotel felé, Robert egy ügyes mozdulattal pontosan úgy kapta el a kezem, hogy a két mutatóujjunk gabalyodott össze. Maga felé fordított, és azzal a lendülettel, ahogy hozzám lépett, a számra tapasztotta az övét. A szememből, illetve úgy általában az egész lényemből eltűnt a fáradtság, ugyanakkor átvette ennek a helyét a vágy, és a szenvedély.

Rob egyik kezét a derekamra, a másikat pedig a tarkómra csúsztatta, és egyre hevesebben kezdte falni az ajkaimat. Annyira kívántam őt, és tenni akartam valamit… de a vágyakozás egyszerűen elvette minden józan eszemet.
Végül eszembe jutott a „nagy” ötlet… mi lenne, ha ott folytatnánk, ahol a kis szűk folyosón abbahagytuk?!
Ezzel a kezeim azonnal Rob nadrágjának cipzárjához és gombjához tévedtek, és már gyakorlott mozdulatokkal kezdtem el lefejteni róla azt. Elmosolyodott…
Miközben én bontogattam a nadrágját, ő még mindig csókolva ugyan, de elengedte a derekam, illetve a fejem, és ledobta magáról a fekete dzsekijét. Ahogy a ruhadarab földet ért, a kezeit a csípőmre tette, majd izgatóan simogatni kezdett. Amint végre kigomboltam a nadrágját, lehúztam a cipzárját, és kicsit lejjebb rángattam róla, majd – meg sem várta igazán, hogy rendes munkát végezzek –, magához rántott, és újra hevesen csókolni kezdett.

Igaz, hogy már majd meg őrültem attól, hogy az övé legyek, Ő pedig az enyém, mégis azt akartam, hogy nagyon sokáig tartson ez az éjszaka. Azt akartam, hogy minden egyes másodpercét élvezzük az együttlétünknek… nem mintha az eddigiekkel nem így történt volna!
Miközben az ajkai hol puhán, hol pedig követelőzőbben, tüzesebben játszadoztak az enyémekkel, szépen lassan felhúztam a pólóját, végül pedig kibújtattam belőle.
Ahogy a vékony fehér anyag is a padlószőnyegen landolt, és a karjaim mellett most a szájat is a nyakára tapasztottam, Rob a falhoz tolt, és a fenekem alá nyúlva az ölébe akart húzni.

- Nem-nem! Még nem… - mondtam halkan, és nyomatékosítva a mondandómat, lassan megingattam a fejemet is. Aztán ügyesen, és határozottan megváltoztattam a pozíciónkat – vagyis ő került a falhoz, én pedig szembe vele –, majd folytattam a nyaka kényeztetését.
Lassan, nagyon lassan elindultam lefelé. Először a mellkasát csókolgattam végig, majd a hasát kényeztettem aprócska puszikkal. Hallottam, hogy próbálja visszatartani az egyre sűrűsödő, és egyre hangosabbá váló szuszogásait, amit kisebb nagyobb sikerrel el is ért. Ám amikor elérkeztem a gyenge pontjához, és óvatosan elkezdtem róla lehámozni az alsóját, hallottam, hogy elakad a lélegzete.
- Kicsim, mit csinálsz? – kérdezte meglepődve.
- Sss… hallgass! – suttogtam. Épp folytatni akartam a meglepetésemet, amikor elkapta a kezem, és felrántott.
- Nem! Ezt nem! – mondta indulatosan, és úgy láttam, mintha egy kis méreg is lett volna a hangjában. Elkerekedett szemekkel, értetlenül néztem rá.
- Most mi a baj? Csak azt ne mondd, hogy nem élveznéd… én tudom, hogy igen, és… - kezdtem magyarázkodni, de félbeszakított.
- Akkor sem! – lépett el tőlem, és visszahúzta a nadrágját.

Még mindig teljes ledöbbenéssel álltam az eset előtt, mégis utána léptem, és elkaptam a karját. Bár nem volt miért, de úgy éreztem, most ezt kell tennem:
- Ne haragudj! – kértem bocsánatot, és engesztelésképpen megcsókoltam.
Szerencsére nem volt haragtartó – legalábbis rám nézve nem –, és azonnal visszacsókolt. Majd ott folytattunk mindent, ahol abbahagytuk! Vagyis… ahol azelőtt abbahagytuk!

Most már semmiképpen sem akartam elrontani az estét, így nem is ellenkeztem az ellen, amit tett. Nem tudom, mégis hogyan csinálta, de a gyengéd, izgató csókok közepette úgy jutottunk el a hálószobáig, hogy nem ütköztünk bele egyetlen bútorba se!
Ahogy odaértünk, ledöntött az ágyra, én pedig incselkedésképpen feltoltam magam a párnákig. Elmosolyodtam, mire ő is egy lábremegtető mosolyt villantott rám… aztán ő is felmászott hozzám.

Azonnal az ajkaimat vette célba a szájával, az egyik keze pedig hol a derekamon, hol a csípőmön, hol a combomon kalandozott. Halk zihálások és sóhajtozások közepette – az egyik kalandozása alkalmával – a keze a ruhám alá tévedt, és óvatosan elkezdte lehúzni rólam a falatnyi bugyimat. Készségesen emeltem meg a csípőm, segítve neki ezzel.
Amint a fekete csipkés fehérnemű valahol a földön talált magának egy biztos helyet, a keze a belső combomat kezdte el simogatni, és egyre feljebb halad. Most rajtam volt a sor a meglepődés terén. Kicsit oldalra fordítottam a fejem, hogy ezzel megszakítva a csókunkat, beszélni tudjak. Ő azonban tovább folytatta, amit odalent csinált, és mindemellett még a vállamra is érzéki csókokat hintett.
- Héhé! Ha nekem nem szabad, akkor neked sem! – kezdtem bele a tiltakozásomba, de ahelyett, hogy határozott lettem volna, csak épphogy hallható suttogás jött ki a számon. Valószínű azért, mert eszem ágában sem volt leállítani!
- Az más… - súgta a fülembe, és a keze finoman célt ért. Megborzongtam a vágytól!
Először egy ujjal, aztán kettővel kényeztetett, közben pedig egy pillanatig sem felejtette el, hogy a számra, a vállamra, esetleg a nyakamra ne adjon pár, a felhevült testemnek szinte már égető érzést nyújtó csókot.
Hihetetlen érzés volt! Nem azt mondom, hogy most élem át ezt először, de… már szinte fájt, annyira hiányzott a közelsége. Hogy újra vele lehessek! Ő maga hiányzott! És az, hogy újra ilyen meglepetéssel készült, az egyszerűen a mennyekbe repített!

Először Rob hátára tettem a kezeimet, és az agyamat fokozatosan elöntő mámortól olykor-olykor belemélyesztettem a körmeimet. Ám mikor már annyira élveztem, amit csinál, hogy azt sem tudtam, hogy mibe kapaszkodjak, levágtam a kezeimet az ágyra, és az alattunk elterülő takaróba markoltam bele teljes erőmből. Semmiképpen sem akartam fájdalmat okozni Robnak, viszont amellett, hogy már szinte vonaglottam a gyönyörtől, valamibe bele kellett kapaszkodnom!

Hosszú-hosszú percekig húzta az idegeimet, és olyannyira felizgatott, hogy az egyre hangosodó nyögéseim mellett már szavakkal is jeleztem neki, hogy végre lépjen tovább! Azt akartam, hogy ő is ugyanolyan csodálatos érzéseket éljen át, mint amilyeneket én!
Pár pillanattal később éreztem, hogy megadja magát nekem, és a vágyainak. Lassan újra a combomat kezdte simogatni!
Én azonban úgy éreztem, hogy menten felrobbanok, így bármiféle előjel nélkül újra a nadrágjánál kötöttek ki a kezeim, így végre befejezhettem azt, amit már valamikor este elkezdtem.

Az agyam nem volt abban a helyzetben, hogy végigkövethesse, mégis hogyan kerül le róla az aranybarna nadrág, és az igencsak passzos alsó, de az tény, hogy hihetetlenül gyors volt. Aztán én is átbujtattam a fejem a ruhám pántján, és derékig letoltam magamról. Ezután már csak Roberten múlott, hogy végérvényesen is megszabadítson a fekete anyagtól.

Ahogy ismét fölém magasodott, és az arcunk egy szintbe ért, a szemeibe néztem. Láttam bennük az tüzet, és azt, hogy az órákon át elfojtott vágyak kitörni készülnek. Még mindig szaporán vettem a levegőt az előbbi kis akciója miatt, ám akkor egyszer csak fogalmam sincs miért, de rám tört valamiféle késztetés, hogy megérintsem az arcát. Így felemeltem a jobb kezem, és puhán az arcára helyeztem enyhén remegő ujjaimat. Ő lehunyta a szemét!
Lassan végighúztam a mutatóujjam az arccsontján, az állán, aztán a homlokára tettem az ujjam, és a nyugodt, lehunyt szemhéján, majd az orrán keresztül elérkeztem a szájához. Óvatosan végighúztam az ujjbegyem az érzéki ajkakon, amik ennek hatására résnyire nyíltak. Végül levettem az ujjam az arcáról, és óvatosan felemeltem a fejem, hogy az ajkaimat összeérinthessen az övével. Gyengéd, puha csókolózásba kezdtünk, mire Rob keze a derekam alá csúszott, és magához ölelve, óvatosan a hátára gurult.

Nem akartam elszakadni a testétől… érezni akartam minden apró rezdülését, és a szíve egyre hevesebb dobogását! De mégis megtettem. Egy aprócska puszival szakítottam meg nyelvünk szenvedélyes táncát, majd kezemet a mellkasán hagyva, ülő helyzetbe toltam magam, és egy könnyed mozdulattal magamba fogadtam.

Egy pillanatra ismét lehunyta a szemét, és összeszorított ajkakkal fojtotta vissza az élvezet legédesebb hangját, ám aztán újra kinyitotta a szürkéskék csodákat, és szinte azonnal összefonta a tekintetét az enyémmel. A csípőmre simuló kezei tűzként égették a felhevült testem.
Lassan, kényelmesen kezdtem el mozogni rajtam, és amennyire csak tudtam, elnyújtottam a mozdulatokat. Igaz, hogy majd meg őrültem a vágytól, mégis azt akartam, hogy minél tovább tartson. Ő sem sürgetett…

A szívem majd’ ki ugrott, a vérnyomásom már a plafont verte, és valószínű szerelmemben is valami hasonlók játszódhattak le. Az én zihálásom eltörpült az Ő nyögései mellett. Pedig ahogy észrevettem, próbálta minél halkabbra venni.
Éreztem, hogy kicsit mozgolódik alattam, majd a következő pillanatban felült, és a hajamba fésülve az ujjait, közelebb húzott magához, és megcsókolt. Ám ez a csók most egyáltalán nem volt visszafogott. Inkább érzékinek, és sürgetőnek mondható. Ez volt a jel, ami után legbelül már üvöltöttem!
Megszakítva a csókunkat, visszadöntöttem Őt az ágyra, és egyenesen a szemeibe nézve, fokozatosan gyorsítottam a tempón. Egyszer csak hiányérzetem támadt… majd rájöttem, hogy a kezei lekerültek a derekamról. Oldalra pillantottam, és mámorban úszva ugyan, de elmosolyodtam. A kezei ugyanis ugyanolyan hevességgel markolták a takarót, mint ahogy én egy kis idővel ezelőtt.

Ha egyáltalán ez lehetséges volt, még jobban fokozni akartam az érzéseket. Így lehajolva Robra, szenvedélyesen birtokba vettem ajkait. Ő azonnal a tarkómra csúsztatta az egyik kezét, a pedig másikat a derekamra, és újra maga alá fordított. Egy halk sikkantással reagáltam le a dolgot, hiszen meglepett ez a hirtelenség. De szó se róla, tetszett… minden tette, minden apró mozdulata a legnagyobb boldogsággal és elégedettséggel töltött el!

Amint újra alatta voltam, úgy magasodott fölém, hogy még véletlenül se okozzon nekem fájdalmat azzal, hogy esetlegesen rám helyezi a testsúlyát. Aztán őrületes tempót kezdett diktálni!
Akármennyire is vissza akartam fogni magam, nem tudtam, és szinte felsikoltottam, amikor elárasztott a gyönyör. Ökölbe szorítottam a kezem, és megvonaglottam Rob alatt. Pár másodpercre rá pedig azzal, hogy elakadt a hangja, és ívbe hajlott a háta, meggyőzött arról, szorosan a nyomomban volt, és ha egy picivel később is, de belépett azon a bizonyos kapun.

Mindketten pihegve, teljesen leizzadva terültünk el az ágyon. Elmosolyodtam, ahogy tudatosan figyeltem, és éreztem minden egyes idegszálam reszketését. Olyan melegem volt, mintha az elmúlt közel egy órában egy forró szaunában lettem volna, mégis oldalra fordultam, és szorosan Roberthez bújtam. Ő átölelt, és egy puszit nyomott az izzadságtól benedvesedett hajamra.
Pár pillanatig szótlanul feküdtünk egymás karjaiban, így éreztem, hogy másodpercről másodpercre, egyre erőteljesebben hatalmasodik el rajtam a fáradtság. Nehéznek éreztem a fejem, és a szemeimet is alig bírtam nyitva tartani.
- Kérsz valamit kicsim? – szólalt meg egy hang a távolból… legalábbis én távolinak hallottam. Mintha csak álmodtam volna! Ennek ellenére felkaptam a fejem, és szerelememre néztem.
- Tessék? – kérdeztem.
- Kérsz valami? Úgy értem, nem vagy éhes vagy szomjas? Mert én farkaséhes lettem, és gondoltam, rendelek valamit. Teljesen kivetted belőlem az energiát! - mosolyodott el.
- Oh, hát… akkor nekem is jó lesz az, amit te kérsz! – válaszoltam, bár őszintén szólva, fogalmam sem volt arról, hogy mit beszélek.
- Akkor egy perc, és itt vagyok! – emelte át rajtam a kezét, és miután magára kapta az alsónadrágját, felállt, és eltűnt. Én pedig átkaroltam a hatalmas, hófehér párnát, és rátettem a fejem. Ekkor vettem csak észre, hogy a derekamig be vagyok takarva. Elégedetten mosolyodtam el, és szinte azonnal magával is rántott a fáradtság…

Másnap arra ébredtem fel, hogy valami gyengéden simogatja a hátam. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy Robert nincs sehol. Átfordultam a másik oldalra, és akkor rájöttem, hogy az nyitott ablakon befújó gyengéd, nyári szellő az, ami simogat. Nyújtóztam egyet, majd a hátamra fordultam, és magamra húzva a vékony takarót, felültem. A szemeimmel keresni kezdtem arra utaló jeleket, hogy mégis hová tűnhetett Rob, de semmit sem találtam… a mellettem heverő párnára helyezett bézsszínű cetli kivételével:

Jó reggelt hercegnőm!
Van egy kis elintéznivalóm a délelőtt folyamán, de amint tudok, sietek vissza Hozzád! A poggyászodat még tegnap este áthozta Jennie a hotelbe, így ha fel szeretnél öltözni, a nappaliban megtalálod!
Már most hiányzol!
Szeretlek,
R.

Amiért el kellett mennie, kicsit csalódottan, ugyanakkor beletörődve keltem ki az ágyból, hogy amennyire lehet, helyrepofozzam magam.

Nem kellett az ablakhoz állnom ahhoz, hogy érezzem, mennyire tombol kint a meleg, ezért egy pillanat alatt meg is született a döntés a fejemben arra nézve, hogy mit is fogok csinálni, amíg Rob vissza nem jön.
Kikotortam a fürdőruhám, a strandkendőm, és az egyik egyszerű, nyári papucsom a poggyászomból, és már be is vonultam vele a fürdőszobába. Körülbelül 10 percembe telt, mire elfogadható állapotba varázsoltam magam, aztán összepakoltam a napozáshoz szükséges dolgaimat, és már zártam is az ajtót.

A recepción megkértem az egyik fiatal lányt, hogy amint visszaér Rob, mondja meg neki, hogy a medencénél vagyok. Valószínű, a lány örömmel teljesíti majd a kérésemet – már csak amiatt is, hogy beszélhet az én szuper szexi, „minden nő álma” párommal!
Ám amint elfordultam, önző módon mosolyra húztam a szám, hiszen tökéletesen tisztában voltam vele, hogy a lány akár egy szempillantásával is képes lenne megölni! Illetve mérget vettem volna rá, hogy a kérésem helyett inkább a saját hálószobájába küldené Mr. Pattinsont!

Végül kisétáltam a medence mellé, elfoglaltam az egyik üres napozóágyat, szépen elhelyezkedtem benne, és átadtam magam a D-vitaminok megállíthatatlan áradatának…

***
Tatou Supper Club

A csapat boxa (vagyis úgy képzeltem, hogy 1 asztal + 1-2 pótszék - csak hogy egy kupacban legyenek)
A tánctér

Four Seasons - Los Angeles

Épület
Bejárat
Rob (és Kriszti) lakosztálya
Fürdőszoba
Medence

Kriszta

Fürdőruha
Strandkendő