32. fejezet - Előkészületek

Sziasztok!

Megérkezett a 32. fejezet! Remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket! A részhez hozzáfűznivalóm lényegében nincsen, csak egy apró észrevétel:
Egyre kevesebb a hozzászólás, illetve vélemény!!!
Nem tudom, hogy ez igazából azért van-e, mert nem tetszik a történet, vagy még mindig vizsgaidőszak van, vagy... fogalmam nincs! :(
De kérlek, írjátok meg a véleményeteket, legyen az jó vagy rossz, mert ha nincs kritika, illetve hozzászólás, akkor nem is nagyon éri meg írni! :(

Puszi,
Sabyna

ui.: A mai nap folyamán csinosítgatok majd az oldalon, pontosabban lecserélek néhány képet, és változások is lesznek itt-ott-amott! :) Illetve egy könyv-ajánlót is hozok majd nektek! De ezeket majd később!
Most pedig jó olvasását!

***

És végre elérkezett! Október 30-a, vagyis a gólyabál napja. Már mindenki nagyon rákészült erre a napra, mert szeptember óta ez lesz az igazi kikapcsolódás, ami már igencsak ránk fér.
Suli aznap nincs, én viszont kihasználva ezt az alkalmat bementem dolgozni… Fodrászhoz, kozmetikushoz nem megyek, mert végülis annyira nem akarom kirittyenteni magam. Az alap dolgokat pedig vagy én, vagy a csajok megcsinálják nekem… Igen, csajok, ugyanis Audrey is eljön a bálra, ahogy rengeteg más, felsőbb éves is.
Ruhát pedig már a múlthéten kikölcsönöztem, illetve kikölcsönöztük. Igaz, sokáig nem tudtam, milyet válasszak, mert az ilyen sulis bálokról teljesen különböző véleményen voltam Jess-szel, és Audrey-val. Ők ugyanis váltig állítják, hogy szép estélyikben kell megjelenni, kicicomázva magunkat. Így ők ehhez is tartották magukat: Jess egy kicsit visszafogottabb, világoskék, abroncsos, pánt nélküli ruhát választott, Audrey pedig egy barackszínű, szintén pánt nélküli, de valamivel merészebb modell mellett döntött. Én pedig egy bordó koktélruhát szerettem volna, de a csajok csak az estélyiket nyomkodták a kezembe, amiket kötelező jelleggel meg is kellett próbálnom. Így végül egy bordó, a változatosság kedvéért szintén pántnélküli, egyszerű szatén ruhánál maradtam. Igaz, hogy nem akartam ennyire „kihívó” lenni, hiszen ez a ruha eléggé egy testhez simuló darab, mégis jobb volt, mintha valamilyen habos-babos, fidres-fodros modell mellett ragadtam volna le. Audrey-nek nagyon jól áll, amit választott, de például egy olyan ruhát magamon semmiképpen sem tudtam volna elképzelni…
Végül választottunk hozzá ugyanolyan színű cipőket és táskákat is, mint amilyen a ruhánk. Illetve nem egészen, mert pont ugyanolyan színű cipő és táska nem volt, mint amilyen Jess ruhája, így ő ezüst szandált vesz majd fel, mellé pedig ugyanolyan színű clutchot. Az ezüst sem fog elütni a ruhájától, mert vannak rajta strasszok…
Míg én dolgoztam, a lányok már ezerrel készülődtek. Fodrász, kozmetikus, manikűrös, meg minden egyéb. Volt, hogy egyszer-kétszer fel is hívtak, hogy jó lesz-e a hajuk, ha ilyenre meg olyanra csináltatják. Én pedig csak mosolyogtam a vonal túlsó felén, és próbáltam a stílusuknak megfelelő hajat javasolni nekik.
Ne értsétek félre, én is szeretem a bálokat, illetve ilyesfajta rendezvényeket, de én soha nem csináltam belőlük ekkora ügyet. Választottam egy ruhát, megcsináltam – vagy éppen Szilviék megcsinálták – a hajam, aztán sminkeltünk, és ennyi… Na de igen! Azóta már sok minden megváltozott. Talán jobb is így, hogy kicsit jobban kicsípem magam. De az igazi meglepetéseket akkorra tartogatom, amikor Robbal megyünk közösen valahová…
Mivel Josh is tudta, hogy nagy nap a mai számomra, ezért nem tartott bent túlórázni, bár megjegyezte, hogy kár, hogy ma van a gólyabál, mert rengeteg munkánk lenne. Mondtam neki, hogy esetleg tudok maradni 5-ig, de mondta, hogy haza is kell még érnem, meg minden, úgyhogy nyugodtan menjek. Nekem pedig nem kellett kétszer mondani. Gyorsan elköszöntem Lisa-tól, majd kiszáguldottam a parkolóba, bepattantam a kocsiba, és már indultam is hazafelé.
Ahogy hazaértem, felhívtam Robot, hogy elújságoljam neki: már csak pár óra és bálozunk. Örült neki, hogy boldog vagyok, és hogy végre tudok egy kicsit lazítani, viszont hallottam a hangjában, hogy nagyon szeretne itt lenni velem. Ráadásul holnap befejezik a forgatást is, mégsem szabadulhat el… Részletesen leírtam neki, hogy milyen ruhában megyek, és megígértem azt is, hogy amint teljesen kész leszek, csinálok egy képet, és elküldöm neki. Aztán gyorsan elköszöntünk, és letettük. Nekem is nagyon fájt a szívem, amiért nem jöhet el velem… Kicsit megint rám tört a letargia, meg a magány borzasztóan szorongató érzése, de aztán rádöbbentem, hogy ideje lenne készülődni. Nem akartam az én, már lassan teljesen nevetségessé váló hiányérzetemmel elrontani a barátaim estéjét!
Gyorsan elszaladtam lezuhanyozni, felkaptam egy melegítő alsót, meg egy pulcsit, aztán összepakoltam a sminkeket, a ruhát, kiegészítőket, amik kellenek a bálra való felkészüléshez, és már indultam is Cambridge-be, Jess lakására. Úgy 40 perc alatt odaértem.
Ahogy kiszálltam a kocsiból, és kiszedtem a cuccaimat a kocsiból, Audrey és Jess már kétezer wattos vigyorral álltak az ajtóban.
- Szia csajszi! Szerintem ha így jössz, akkor is nagy sikered lesz… Csini vagy! – mondta Audrey, és nevetett. Jess pedig csatlakozott hozzá.
- Igen, én is nagyon gondolkodtam rajta, hogy talán ez jobban áll, és így megyek veletek, de aztán csakis azért döntöttem az estélyi mellett, mert ha már fizettem érte, legalább egyszer legyen rajtam… Másrészt meg nem szívesen terelném el rólatok a figyelmet!
- Hm, igazad van! – mondta Audrey komoly hangon, majd mindhárman elnevettük magunkat. Jess megfogta a ruhámat, és úgy mentünk be az ajtón a nagy motyómmal, amiben minden benne volt. Aztán Audrey becsukta az ajtót.
- Na csajok, csapjunk bele! – mondtam.
Audrey haján már láttam, hogy fodrász csinálta, mert nagyon szépen be volt hullámosítva, illetve be volt fújva hajlakkal, és hajfénnyel is. Gyönyörűen csillogott tőle az amúgy is tökéletes, sötétbarna haja. Jess haján viszont abszolút nem láttam semmi változást. Pedig a nap folyamán már ő is hívott egyszer, hogy milyen hajat csináltasson magának. Mondtam neki, hogy én milyet tudnék elképzelni a ruhájához, és azt mondta, hogy az neki is tetszik. De akkor miért nem olyan?
- Jess! Nem akarlak megbántani, de voltál fodrásznál? – kérdeztem tőle.
- Igen voltam, de végül nem olyanra csináltattam, amit mondtál…
- És aztán végül nem is csináltattál semmilyet? Mert hétköznap is pont ugyanilyen a hajad. – mondtam neki úgy, hogy még véletlenül se bántsam meg. Mint mondtam, nem vagyok egy olyan típus, aki egész álló nap az estére készül, vagy ilyesmi, de azzal azért én is határozottan egyetértek, hogy ha már bál vagy buli van, akkor kell valami változatosság is. Jess pedig amúgy is visszahúzódóbb, pedig nagyon csinos lány. És bizony ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy végre még jobban felkeltse Charlie figyelmét!
- Igen, tudom, de… valahogy túl merésznek tűnt az a kép, amit mutatott a fodrász, miután elmondtam neki, amit mondtál. Nem is tudom…!
- De mi igen Jess! Úgyhogy Kriszti, ha benne vagy, csináljunk egy dögös frizkót Jess-nek! Hm? – dobta fel Audrey.
- Tőlem mehet a dolog! Jess?
- Hát… - tartott egy kis szünetet. – Na jó, rendben! A kezetekbe adom a hajam! – mondta mosolyogva.
Még jó, hogy hoztunk mindenféle cuccot Audrey-val, mert Jess-nek nem volt túl sok hajápolója, vagy bármi ilyesféle dolga. Így előkapjuk a hajsütőt, a hajhabokat, - csillámokat, - fényeket, és – zseléket.
Úgy fél óra, max. 40 perc alatt végeztünk is Jess hajával. Bekentük hajhabbal, behullámosítottuk, majd egy picit feltupíroztuk, és a tetejét megtűztük egy csattal. Aztán lefújtuk hajlakkal, a loknik végére tettük egy nagyon-nagyon pici zselét, hogy jobban megmaradjanak, aztán végül hajfényt fújtunk rá, és kész is lett a frizura. Mikor adtunk neki egy tükröt, nem akart hinni a szemének. Fantasztikusan jól állt neki. Kicsit merész, de nem túlzottan, és a ruhájához fantasztikus lesz. Egyszerű, mégis csinos.
Aztán kisminkeltük őt, pontosabban Audrey, mert közben én is elkezdtem megcsinálni a hajam. Én is olyasmi hajat csináltak magamnak, mint amilyen Jess-nek van, csak én nem tupíroztam fel, és nem is fel, hanem hátra tűztem. Aztán én is befújtam mindenféle hajlakkal, hajfixálóval és hajfénnyel.
Mire végeztem a hajammal, Audrey is végzett Jess-szel. Nagyon szép középkék szemeket varázsolt neki, majd a száját kihúzta szájfénnyel. Nagyon csini lett!
Így, hogy Jess-nek már csak a ruhájába kell majd beleugrania, elkezdtük mi is Audrey-val kisminkelni magunkat. Ő is a ruhájához passzoló barnás-barackszínű szemeket csinált magának, én viszont maradtam az enyhén füstöseknél. Már nagyon vadnak éreztem volna a piros/vörös sminket.
Mire elkészültünk, már 8 óra volt, így ideje volt belebújni a rucikba is. Még szerencse, hogy otthon már a pánt nélküli melltartót vettem fel, mert legalább azzal nem kell szenvednem. Mert bizony én jártam a legjobban a ruhámmal, olyan értelemben, hogy az enyém volt az egyetlen, amelyik cipzáras volt. Audrey és Jess csodálatos ruhakölteménye fűzős volt, így hát ki más tudott volna segíteni nekik, ha nem én?
Viszont mivel az én ruhámat viszonylag egyszerű felvenni, nem is bújtam bele addig, amíg nem adtam rá a csajokra az övékét. Úgyhogy fantasztikus kis láncot alkottunk. Jess ruháját Audrey fűzte és kötötte meg, én pedig az övét. Majd miután én is beleugrottam az enyémbe, és sikeresen felhúztuk a cipzárt is, jöhettek a cipők, és a kiegészítők. Nekem nem volt kérdés, hogy a Robtól kapott nyakláncomat veszem fel, hozzá pedig egy hasonló, ezüst köves fülbevalót. Jess egy hosszúkás kék-ezüst fülbevalót vett fel, nyakláncot viszont nem. Audrey pedig szintén csak egy ezüstös fülbevalót, és egy, a ruhához passzoló, csillogó karkötőt. Végül már csak befújtuk magunkat a kedvenc parfümjeinkkel.
Miután elkészültünk, és indulásra készek voltunk, megkértem a csajokat, hogy csináljanak rólam egy képet. Amint elkészült a kép, már küldtem is Robnak mms-ben, az üzenetbe pedig csak ennyit írtam: „Hercegemnek! Csók: a te hercegnőd”. Aztán én is lefotóztam a csajokat külön-külön, majd együtt is. Végül Jess előkapott egy digitális fényképezőgépet, letette az asztalra, beállította, és csináltunk egy hármas képet! Elég jól sikerült… de majd a srácok lefotóznak a bálon minket!
- Nos, azt hiszem, ideje lenne indulni. Már majdnem 9 óra van! – mondta Audrey, és már fel is kapta a telefonját, hogy hívjon egy taxit. Majd pár percre rá mindenki felvette a kabátját, a táskáját, és kimentünk a ház elé. A kabátok igazából nem annyira illetek a ruháinkhoz, mivel – bevallom őszintén – arra nem is gondoltunk, hogy talán kabát nélkül meg fogunk fagyni… Otthon jutott eszembe, hogy mégiscsak kelleni fog, ezért előkaptam a háromnegyedes fekete szövetkabátomat. Így én azt, Jess egy rövid fehér, Audrey pedig szintén egy fekete, de hosszú kabátot vett fel.
Nagyjából 5 percet állhattunk a ház előtt, amikor végre megérkezett a taxi. Őszinte leszek: én egy hagyományos, fekete, angol taxira számítottam, helyette pedig jött egy ezüstszínű, Opel-szerű autó, csak más jelzés volt rajta… Kérdeztem Jess-éket, és ők mondták, hogy Angliában az Opel helyett Vauxhall szaladgál az utakon. Így már mindent értettem.
Még szerencse, hogy Jess lakása úgy 10 percre van az egyetemtől, így nem kellett sokat utaznunk. Igaz, megtehettük volna az utat gyalog is, de azért az elég kényelmetlen lett volna. Így is Jess csodaszép, de annál hatalmasabb ruhájával csak úgy fértünk el, hogy Audrey előre ült a sofőr mellé.
Mikor odaértünk, Audrey fizetett – persze csak miután megegyeztünk, hogy Jess és én később rendezzük a részünket –, majd kiszálltunk. Nekem és Jessnek halvány lila gőzünk nem volt arról, hogy mégis merre induljunk, vagy, hogy hol lesz a bál, ezért még egy jó pont Audrey-nak, amiért ő is velünk jött!
- Gyertek csak, mutatom az utat! A Cambridge-nek vannak ám rejtett kis zugai. Na jó, persze ez nem igaz, de kevesen tudják, hogy a sulinak külön rendezvényterme van. A bálokat, és mindenféle bulis eseményeket ott szoktunk tartani. Így a ma esti gólyabál is ott kerül megrendezésre. – mondta.
- Hű, ez komoly? – kérdezte Jess, ahogy éppen beléptünk a suli belső udvarára.
- Halálosan! – mondta mosolyogva Audrey.
Egyszer már voltam a hátsó kertben az elmúlt két hónap során, de most is ugyanolyan ámulatba ejtett. Bár kicsit hiányzott az, hogy nem láthatom este, kivilágítva. Hiszen Angliában csak éjfél körül megy le a nap. De a folyó, ami az iskola kampuszán húzódik végig, és az egyenletesen levágott, tökéletesen zöld fű szinte álomba illő képet mutat. Imádom!
Ahogy az egyetem bal oldali szárnya felé néztem, már én is észrevettem a fényeket, és meghallottam a zenét, ami annál jobban erősödött, minél közelebb értünk a bejárathoz. A hátsó udvart egyébként szinte belepték a diákok kisebb nagyobb csoportja, vagy éppen a párok, akik romantikusan andalogtak a folyó mentén. Mikor rájuk pillantottam, egy picit elszorult a szívem, és hirtelen szinte ordított a fejemben egy kérdés: Mégis miért vagyok én itt?. Nekem is Robbal kellett volna jönnöm, és most én is kéz a kézben sétálhatnék vele a kampuszon, a folyó mentén, vagy bárhol… de mégis Vele! De aztán elmosolyodtam, és egy tökéletes érzés öntötte el a szívem. Mégpedig a szerelem. És meg kell értenem, hogy hiába szeretjük egymást, vannak kötelezettségeink, amikről nem mondhatunk le! Így neki el kell mennie dolgozni, illetve a kollégáival szórakozni Vancouverben, nekem pedig Angliában kell maradnom, és a barátaimmal kellett jönnöm a gólyabálra. Ettől függetlenül viszont, hiába hogy alig vagyunk együtt fizikailag, akkor is egy pár vagyunk. És leszünk is, ameddig csak akarjuk!
Ezeket a gondolatokat fogadtattam el magammal pár pillanat alatt, majd pedig átadva magam a ma esti buli hangulatának, teljes nyugalomban sétáltam tovább a barátnőim mellett.
- Sziasztok lányok! Mi újság Audrey? – köszönt egy srác a bejáratnál.
- Szia Jay. Jöttünk bálozni. A barátnőim: Jessica és Krisztina. – mutatott be minket, mire Jess és én köszöntünk a srácnak, ő pedig ránk mosolygott.
- És veled mi újság? Úgy tudtam, hogy nem szereted a gólyabálokat! Mégis meggondoltad magad? – kérdezett vissza Audrey.
- Hát, úgy hallottam, hogy ez a bál nagyon jó lesz, és rengeteg szép csaj van a gólyák között. – mondta, majd Jess és felém nézett mosolyogva. Aztán hozzátette: - Na meg persze az egyedülálló felsőbb éves lányok is eljönnek! – ekkor pedig Audrey-ra nézett.
- Jaj Jay, te soha nem fogsz megváltozni? Egyébként a két csajszi tabu, ugyanis barátjuk van! Bocsika…
- Oh, hát ez nagy kár! És te Audrey? Az egyik ma esti tánc ugye az enyém lehet?
- Hááát, még meggondolom! De szerintem be leszek táblázva! – incselkedett Audrey.
- Én azért mégis megpróbálkoznék eggyel… - vette a lapot Jay.
- Okés. Ha megtalálsz, és pont szabad leszek, akkor benne vagyok. De most bemennénk, ha nem gond. Szia Jay!
- Sziasztok, és jó szórakozást! – köszönt el Jay.
- Neked is! Szia! – mondtuk Jess-szel, majd bementünk.
Ahogy beléptünk, még semmi extra nem fogadott minket, csak egy viszonylag terjedelmes ruhatár. Leadtuk a kabátjainkat, majd mint majdnem minden lány a buli kezdetén, bevonultunk a mosdóba.
Még jó, hogy nem egy apró helyiség volt a női wc, mert ahogy végignéztem a lányokon, majdnem mindenkin olyasmi ruha volt, mint Audrey-n. Ezen kívül jó páran voltak olyan abroncsos ruhában, mint amilyen Jess-é, viszont csak elvétve láttam egy két lányt olyan ruhában, mint amilyen az enyém. Kicsit kezdtem is magam kellemetlenül érezni, és hálát adtam az Istennek – na meg persze Audrey és Jess rábeszélőképességének –, hogy végül mégsem koktélruhában jöttem. Elég érdekesen néztem volna ki benne…
Ahogy végeztünk a mosdóban a smink-, és hajigazításokkal, kijöttünk, és elindultunk maga a bálterem felé. Egy volt nyitva a 4 bejárat közül: egy kétszárnyú ajtó. Amint odaértük, akkor vettem csak észre, hogy miért… Ugyanis egy hatalmas, kék-fehér lufikból kirakott félkör fogadta az érkezőket, illetve két jegyellenőr, és egy fotós. Elővettük a jegyeket – amiket mellesleg egyik nap csak úgy átnyújtott nekünk Audrey –, megmutattuk az ellenőröknek, majd haladtunk befelé a velünk együtt érkező kb. 10-15 bálozóval.
- Lányok, egy fotót? – kérdezte a fotós srác. Egymásra néztünk a csajokkal, és egy-egy mosollyal jeleztük egymásnak, hogy benne vagyunk.
- Persze! – mondtam a srácnak, majd beálltunk vele szemben a lufi-félkör alá összebújva, egymás derekát fogva, és természetesen mosolyogva. Elég érdekes kép lehet, mert én álltam középen a testhez simuló ruhámban, a két oldalamon pedig Audrey és Jess. De végülis nem a ruha itt a lényeg!
- Nagyon csinosak vagytok! A képet jövőhéten kapjátok majd meg az egyetemen. További jó szórakozást! – mondta a srác.
- Köszönjük! – válaszolta Audrey, és haladtunk tovább, megadva a lehetőséget másnak is a fényképezkedésre.
Eddig nem is volt alkalmam végignézni a báltermen, hiszen már az ajtóban levő fogadás letaglózott teljesen. Ami viszont beljebb fogadott, még annál is jobban tetszett.
A plafonon alapból is kis, beépített kör alakú, illetve lógó csillárok váltogatják egymást, ennek ellenére a világítás még meg volt spékelve aranyszínű, lelógó fényfüzérekkel is. A terem barna és bézs alapszínéhez ez pontosan jól illett.
Ahogy körbenéztem, a falak mellett jó pár hófehér terítőjű, kör alakú, egyenként 6 vagy 8 személyes asztalt láttam. Az ajtótól legtávolabbi falnál volt a dj-pult, illetve két oldalán hosszú asztalok, mindenféle itallal és étellel roskadásig rakva. Azt viszont nem láttam, hogy mégis milyenekkel, mert ahhoz túl messze voltam. A terem szélén elhelyezett asztalok pedig körbeölelték a hatalmas táncteret, ahol egy-egy fiúkból, illetve lányokból álló, 4-5 tagú csoport táncolgatott. Néhol azért egy-két pár is feltűnt, ahogy összebújva táncoltak, de csak nagyon elvétve. Az viszont egyre nagyobb nyugodtsággal töltött el, hogy már sokkal több lányt láttam olyan fazonú ruhában, mint amilyet én vettem fel.
- Csajok, odamegyek a csoporttársaimhoz, köszönök nekik, ha nem gond! Két perc és itt vagyok! De ha szeretnétek, jöhettek ti is! – mondta Audrey.
- Inkább itt megvárunk! – válaszoltam, miután Jess és én egy összenézéssel ebben egyeztünk meg.
- Rendben! Tényleg sietek! – mondta Audrey, és már el is viharzott.
Jess és én odasétáltunk az egyik italos asztalhoz, és akkor vettük csak észre, hogy még mixer-fiút is alkalmaznak az estére. Így kértünk italt: Jess egy Margarita-t, én pedig a szokásos Mojito-mat.
Pár perc múlva meg is kaptuk a kért finomságokat, de ahogy a tánctér felé fordultunk, Jess azonnal felém fordult.
- Kriszta, nem haragszol, ha itt hagylak egy pillanatra? Kérdeznem kellene valamit David-től, és most láttam meg, hogy itt van ő is. Fontos lenne! Tényleg csak egy pillanat!
- Jaj, persze, hogy nem haragszom. Menj csak! – mondtam, bár fogalmam nincs, hogy mi lehet olyan fontos, amit pont most kell megbeszélnie a mentorával. Minden esetre bíztatóan mosolyogtam rá, így ő is küldött felém egy bűnbánó pillantást, és Audrey-hoz hasonlóan ő is eltűnt.
Nahát-nahát! Hárman jöttünk ide, és most teljesen egyedül ácsorgok a gólyabál kellős közepén! Ez szép… - mondtam magamban, és alig észrevehetően mosolyra húzódott a szám.
Minden esetre nem tétlenkedtem, inkább átsétáltam a másik asztalhoz, hogy megnézzem, mi a ma esti kínálat kaja terén. Ugyanis ennem kellene valamit, hogy egyrészt ne rúgjak be olyan könnyen, ha esetleg többre sikerülne a ma esti italfogyasztásom, másrészt pedig azért, mert ma valahogy megint kifelejtettem a napirendemből az evést. És hát… nem lenne valami túlzottan bíztató, ha összeesnék ma este.
Így mikor odaértem, a hónom alá csaptam a clutch-omat, majd bal kezemben a Mojito-mmal körülnéztem. Először csak egy kifli-szeletből készített szolid kis falatkával próbáltam kielégíteni az éhségemet. Azonban olyan jól esett az a kifli-falat, hogy 3 vagy 4 darabot pluszban megettem belőle. A csajok viszont még ekkor sem értek vissza. Pedig lassan eszegettem…
Épp hallgattam a dj által játszott dalt, kortyolgattam az italom, dúdolgattam magamban a dalszöveget, és mindeközben a Londonban, Rob barátaival töltött karaoke-est emlékeit idéztem fel magamban, amikor:
- Hi Honey! – szólalt meg valaki, közvetlenül a fülem mellett. Hirtelen megállt bennem az ütő! A hang és a megszólítás… hisz ez csak egy ember lehet! Csak ő hív így… de… de ő mégis mit keres itt?!

***
1. Audrey
2. Jess
3. Kriszti

Hajak: /tényleg csak a hajakat figyeljétek!/

Ruhák:

Cipők:

Táskák/cutch-ok:

Cambridge Egyetem #2
1. A hátsó udvar /az elképzelésem szerint a bal oldali hosszú épületszárnyban van a rendezvényterem/
2. A bálterem /sajnos nem találtam sehol az elgondolásomnak megfelelő - feldíszített - báltermet, ezért remélem elég lesz a vizualizáláshoz a történetben szereplő leírás! :)/